Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
BARTOSIEWICZ LÁSZLÓ: Takács István (1954-1993)
TAKÁCS ISTVÁN (1954—1993) 1993. március 14-én meghalt Takács István archeozoológus, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgató-helyettese. Takács István középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban és a budapesti Árpád Gimnáziumban végezte. Archeozoológusi pályafutását az érettségi után, Matolcsi János asszisztenseként kezdte a Magyar Mezőgazdasági Múzeum csonttárában 1972 szeptemberében. Az első esztendők során szívós munkával sajátította el szakmánk gyakorlati fogásait a nemzetközileg elismert „Matolcsi Gyűjtemény" leltározása és rendszerezése során. Formális tanulmányait 1976-ban egy restaurátor tanfolyam elvégzésével folytatta. Sokoldalú elméleti és gyakorlati tudását több kiállítás tervezésében és kivitelezésében kamatoztatta. Ezek közül kiemelkedik a Múzeum lótenyésztés-történeti és a háziasítás folyamatát bemutató állandó kiállítása. A második világháború utáni második archaeozoológus nemzedék több európai tagjához hasonlóan, mestere tanácsára István is halcsontok határozásával kezdett foglalkozni. Ezirányú tudományos kutatómunkáját már megalapozta az a mérnöki oklevél, amelyet időközben a Szarvasi Mezőgazdasági Főiskolán szerzett 1979-ben. Diplomamunkáját — új szakmai érdeklődése jegyében — a harcsa növekedéséről és fejlődéséről írta. Matolcsi János kerek tíz esztendeje bekövetkezett halála után a Csonttár vezetése a nyilvánvalóan legrátermettebb jelöltre, Istvánra hárult. Ekkor már nagyobb ásatások csontanyagán is önállóan dolgozott. Munkásságának időrendi határait a római kor és késői középkor határozta meg. Ichthyológiai szakirányulásának köszönhetően a nyolcvanas évek közepére elfoglalhatta méltó helyét a Nemzetközi Archaeozoológiai Tanács halcsontokkal foglalkozó munkacsoportjában. A szervezet yorki (1987), stora kornöi (1989) és schleswigi (1991) konferenciáin nagy sikerrel vett részt. Kemény munkával fejlesztett német és angol nyelvtudásának is köszönhetően immár egy szélesebb, nemzetközi kutatóközösség egyenrangú és közkedvelt tagjává vált. István életének nagyobbik felét a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Csonttárának szentelte. Matolcsi János örökségét tudatosan vállalva mindenkor munkahelye érdekeit tartotta szem előtt. Több mint két évtized személyes és közéleti tapasztalataival tarsolyában vállalta el a Múzeum főigazgató-helyettesi munkakörét 1992 decemberében. Ebben a munkakörében egyik legközelebbi terve az volt, hogy a gazdag múzeumi gyűjtemények számítógépes nyilvántartásának kiépítését segítse. István több szervezetben tevékenykedett. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Baráti Körén kívül részt vett a Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak Közösségében, az Archaeometriai Munkabizottságban,