Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
KURUCZ GYÖRGY: Magyarország és az angol-osztrák kereskedelmi kapcsolatok a XVIII. század közepén
gatta egy ostendei kereskedelmi társaság felállítását. A társaság komoly konkurrenciát jelentett Angliának és Hollandiának, s ezért annak megszűntetését követelték a császártól. 41 Bécs azonban kitért ez elől, mi több, ekkor már a tengeri hatalmakra neheztelő V. Fülöp spanyol király támogatására is számíthatott. A spanyol uralkodó beengedte az Ostendei Kereskedelmi Társaság embereit a spanyol kikötőkbe, és széleskörű privilégiumokkal ruházta fel őket. A császár ennek fejében végleg lemondott a spanyol trónról és kilátásba helyezte, hogy lányai esetleg spanyol hercegekhez mennek feleségül. Az angolok természetesen hálátlansággal vádolták, s kijelentették, hogy nem fogják tűrni kereskedelmi érdekeik megsértését. A londoni kormányra erős nyomás nehezedett az angliai kereskedők részéről, hogy határozottabb eszközökkel lépjen fel védelmükben. A feszültséget végül is FLEURY francia miniszter közbenjárása, illetve SZAVOJAJ Jenő herceg bécsi fellépése oldotta fel. Világossá tették Károly számára, hogy egy esetleges nyugat-európai konfliktus nem kecsegtet sikerrel, s így az uralkodó beleegyezett az ostendei társaság tevékenységének korlátozásába. Ezt a lépést, amely tulajdonképpen a bécsi udvar gazdasági érdekeinek feladását jelentette, az magyarázza Károly részéről, hogy angol-holland segítségre számított lánya, Mária Terézia trónöröklési jogának elismertetésében. Bécsben az a józan belátás érvényesült, hogy a korábbi tapasztalatok alapján inkább bízhatnak egy Angliával kötött szerződésben, mint a Bourbonok és francia államférfiak őszinteségében. így 1730 közepén tárgyalások kezdődtek Károly és II. György brit uralkodó megbízottai között. Bécs garanciákat akart a női ág öröklésének biztosítására, míg London az Ostendei Kereskedelmi Társaság teljes felszámolását sürgette. Felmerült az is, hogy a császár biztosítsa György számára hannoveri birtokainak megtartását. 1731 márciusában azután szerződést kötöttek, amely mindkét fél számára kielégítőnek látszott. Bécs azonban továbbra is sérelmesnek érezte a szigetország magatartását, hiszen az önkorlátozás ellenére nem úgy tűnt, mintha Anglia ténylegesen felkarolná a császári udvar törekvéseit. Egyértelmű változás az 1730-as évek végén, Károly sikertelen második török háborúja után következett be. Londonban ekkor már úgy látták, hogy Franciaország és Spanyolország komolyan fenyegetik a brit kereskedelmi érdekeket a tengeren, s ezért hadat üzentek Spanyolországnak. Tanácsosnak látszott azonban szárazföldön is szövetségesekre szert tenni, s Károlyt egy Spanyolország elleni hadjárathoz megnyerni. A császár azonban nem volt hajlandó erre. 2 A Károly halálával kitörő osztrák örökösödési háború ismét meghozta a két udvar szoros együttműködését. II. György király Mária Teréziát fegyverrel és pénzzel egyaránt támogatta. Bécs és London együttműködését azonban továbbra is beárnyékolták az eltérő kereskedelmi érdekekből származó ellentétek. Bécs merkantilista politikájával •— más államokhoz hasonlóan — elsősorban az osztrák örökös tartományok iparát és kereskedelmét igyekezett fejleszteni az 1730-as évektől, s olyan intézkedéseket hozott, melyek gátolták az angol áruk behozatalát a birodalom területére. Az angol textilipari termékek importjának akadályozására London azzal válaszolt, hogy mé| inkább megemelte az Angliába érkező sziléziai vászonra kivetett behozatali vámot.
