Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

KURUCZ GYÖRGY: Magyarország és az angol-osztrák kereskedelmi kapcsolatok a XVIII. század közepén

Egy kassai kereskedő szintén ez idő tájt kelt számlatételei közt tekintélyes menynyiségű angliai textilárut találhatunk. A "2 vég közlondist" 77 forint 40 dénárért, a "8 singh veres fajlondist" 34 forint 88 dénárért, az "1 3/4 singh kék fajlondis" posztót 7 forint 70 dénárért számolták el.

32 APOR Péter Metamorphosis Transylvaniae című művében a XVII. század végi erdélyi viseletek kapcsán pedig így ír: „Abban az időben kétféle skarlátposztó volt, velencei skarlát, annak tizenhat forinton adták volt singit, csak úri emberek viseltek olyanból köntöst, az másik törökgránát volt, négyforintos volt singe, az olyan posztó többnyire kék, zöld, s meggyszín volt, ilyet viseltének főemberek, nemesemberek, az olyan tartós posztó volt, három-négy rendbeli dolmány, mente is elszakadott, addig az angliai posztóból, az míg ebből egy rendbeli. Volt sálya nevű posztó is, az is uraknak való volt, köznemeseknek volt az fajlandis, közönséges landis."" Mindennél beszédesebb azonban a BÍRÓ Sámuel erdélyi harmincad főfelügyelő által készíteti kimutatás az 170l-es év áruforgalmáról. Eszerint a tizenkilenc féle különböző posztó és szövetfélék közül mintegy két kimondottan angol fajtát vittek be értékesítés céljából. Az egyszerű angol megnevezésűből 180,5 véget és 166,5 singet. A „fajlondisból", azaz a silányabb angol posztóból 98 véget és 96 singet. Arányát tekintve ez elég jelentős tételnek mondható, hiszen az ún. közönséges posztóból 366 véget vittek be összesen. Figyelemre méltó még az is, hogy az átvitt áruk között 14 vég és 244,5 sing ún. angol posztó, 14,5 vég fajlondis, valamint 382 vég „Landis" szerepelt.

34 Könnyen meglehet, hogy mindezen adatok a SEDGEWICK féle kereskedelmi vállalkozás egyes részleteit tükrözik. A fentiek alapján tehát nem tűnik túlzottnak az a megállapítás, hogy a török háborúk keltette bizonytalanság ellenére Magyarország és Erdély a szigetországi textiláruk folyamatos felvevőpiacának tekinthető a XVII. században is. Közvetve ezt erősítik meg más angliai források. A jelenleg ismert adatok szerint ugyanis a legkorábbi, viszonylag átfogó londoni tervezet, amely Anglia és a Habsburg örökös tartományok, valamint Magyarország közötti kereskedelemmel foglalkozik, a XVII. század első harmadában keletkezett. A valószínűleg 1630-ban készült iratot az Egyesült Királyság nemzeti levéltárában, a Public Record Office I. Károly korabeli belföldi iratosztályában őrzik. Az érintett területek közötti áruforgalom lebonyolításának könnyítése mellett főként a hagyományosnak számító angliai textiláruk exportjának elősegítését célozza az összeállítás. A Magyarország felől jövő import esetében a forrásokban a réz szerepel különös hangsúllyal, hiszen a magyar réz már jó ideje keresett áru volt a piacokon. Egy 1635 márciusában kelt másik javaslatban, melyben egy rézárukat előállító manufaktúra felállításáról olvashatunk, szintén a magyar réz fontosságára utal a névtelen szerző. A magyarországi réz ezután, mint már fentebb láthattuk, nem egyszer szerepelt a Bécs és London közötti diplomáciai tárgyalások, illetve a különböző pénzügyi kölcsönszerződések lényeges elemeként. A XVII. század második felétől ráadásul már törvényhozói, kormányzati szinten is foglalkoztak a Magyar Királyság felé irányuló kereskedelem ügyével. Az. angol felsőházban 1671 tavaszán a külföldi árukról szóló törvénytervezet vitája során egyértelmű