Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

Raoul H. Francé-emlékülés - MEZEI OTTÓNÉ: A talajélet ápolásának lehetősége Raoul Francé idejében és a mai Magyarországon

a 2,5-3%-ot ahhoz, hogy a termőföld ne minerális módon viselkedjék, hanem az eleven és az ásványi jellegű faktor átmenetére jellemző módon. A középkor óta kialakult európai típusú mezőgazdálkodás során a jól kezelt földeken nem pusztult el a talajok eredeti humusza, sőt, egyes vélemények szerint (M. Klett) gyarapodott is. Annál ijesztőbbek a hazai felmérések nemrégi eredményei (Baranyai és Isa. 1984), melyek szerint talajaink humuszlarlalma 30 év alatt szinte felére esőkként. Azt gondoljuk, hogy ennek oka elsősorban az islállótrágyázás hiánya. Francé szépen írta: „Miért olyan nélkülözhetetlen az istállóganéj a gazdának? Lelke ez a gazdaságnak, azért, mert edafont tartalmaz; a komposzt is semmi más, mint valóságos edafon kultúra!" Mindemellett, jellemzően a század első negyedének felfogására, Francé a műtrágyázást nem vetette cl. Mai szóval „az integrált mezőgazdálkodás hívének" nevezhetnénk. Nem csoda ez, hiszen a műtrágyázás kezdeti eredményei valóban kápráztatóak voltak. Ma már tudjuk, hogy a műtrágyák és a szintetikus vegyszerek erőteljes használata talán visszafordíthatatlan károkat okozott. A talajból elsősorban maga az élet fogyott ki. Épp az, ami sokunknál „ívülesik a megismerés saját élményeinek határán". De az eredmény könnyen felismerhető. Például azon, hogy a talajélőlények „elefántja", a giliszta sokhelyt eltűnt a szántóföldekből. Fontos tehát, hogy visszatérjünk a szervestrágyázásra. Kérdés, hogy elegendő-e ez ma. A megoldáshoz szükség lenne az állallétszám jó elosztására, minden gazdaságban minimum 0,8-1,00 istállózott számos állatra hektáronként. Nagyüzemeinkben az istállótrágya minősége sem kielégítő, elsősorban az egyoldalú takarmányozás és a hanyag kezelés miatt. Az előadó úgy gondolja, hogy ha a kívánalmaknak megfelelően trágyázna is egy gazdaság, a megindult pusztulási folyamatnak nem biztos, hogy gátat tudna vetni. Nem pedig azért, mert a környezet újtípusú károsodásival szemben mitsem tudna felmutatni. Valóban új típusú trágyázásra van szükség ahhoz, hogy a talajból az élet végleg meg ne szökjék. Az irány, amelyben a XX. századi fejlődés haladt, már látható volt a húszas években, amikor Rudolf Steiner megtartotta Koberwitzben a biodinamikus mezőgazdálkodási eljárásról szóló előadásait. Ez egy, a mai Lengyelország területén fekvő cukorrépa-termelő nagyüzemben történt. „A trágyázás célja: a talajt feltölteni élettel" — mondta. S ugyanakkor Francé: a komposzt — tiszta edafon! Francé az élőlények tömegességét figyelte, Steiner az alapokokat, melyek következtében egyáltalán megjelenhetnek. A biodinamikus preparátumok biokatalizátorok. Közülük hatfélét használnak a trágya kezelésérc (egyszerre), s ezek gyógynövényekből készülnek. Az egyes növényeket a nekik megfelelő állati szervekben preparálják. Ezáltal a készítményben az „élő növény" és a „lelkes állat" hatása összegződik. A jól felrakott trágyát, szerves hulladékot, melyben egyszerre van jelen víz, levegő és talaj is (5%-ban) még friss állapotban oltják. Az oltást követően a gázkibocsájtás szűnik, a felmelegedés mérséklődik, a földdé-érés lefolyása négy szakaszban és gyorsan történik. Végül a komposztált anyag megtelik élettel — és edafonnal, ilyen értelemben szinte túltelített trágyázó anyagot szolgáltat. Kihordás előtt még egyszer beoltva aránylag kis mennyiség: 8-10 t/ha kerül kiszórás-