Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
KURUCZ GYÖRGY: Magyarország és az angol-osztrák kereskedelmi kapcsolatok a XVIII. század közepén
A korai középkori elbeszélő források többnyire egy-egy ország dinasztikus kapcsolatairól tesznek említést, ha földrajzilag távoleső területek érintkezéséről tudósítanak. A brit szigetek és a Magyar Királyság közötti kapcsolatokra vonatkozó legkorábbi feljegyzések szintén ilyen jellegűek. Jóval nehezebb feladat viszont a kereskedelmi kapcsolatok kezdeti szakaszának rekonstruálása. Az oklevelek elszórt adatainak összegzéséhez ugyanis több történésznemzedék adatfeltáró munkájára van szükség. A múlt század végétől elsősorban TAKATS Sándor és KROPF Lajos közleményei világítottak rá az angol-magyar kereskedelmi kapcsolatok egy-egy jelentősebb mozzanatára. KROPF két kisebb írásában arra hívta fel a figyelmet a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle lapjain, hogy a XTV-XV. század fordulóján a magyarországi nemesfémek, valamint a nyerstermékek közül a bőr keresett árucikk lehetett a szigetországban. Míg KROPF éveket töltött anyaggyűjtéssel különféle brit levéltárakban, addig TAKATS Sándor a bécsi császár és királyi levéltárban (Haus-Hof-und Staatsarchiv) végzett kutatásaira támaszkodott TAKATS Sándor elsőként foglalkozott a magyar boroknak az. angliai piacokon való megjelenésével. A rendelkezésére álló bécsi források alapján részletesen vizsgálta Zachariah SEDGEWICK kereskedelmi vállalkozásának magyar vonatkozásait. I. Lipót kereskedelem-politikáját ugyanis jelentősen befolyásolta a spanyol örökösödési háború okozta pénzhiány, s így a kincstár nem zárkózott el attól, hogy angol közvetítéssel budai és szekszárdi borokat vigyenek a csatornán túlra. A SEDGEWlCKnek kiadott császári engedélyt még WENZEL Gusztáv publikálta a Magyar Történelmi Tár második kötetében, és TAKÁTS ennek nyomán vázolta fel a XVIII. század eleji angliai magyar borexport történetét, valamint SEDGEWICK kereskedelmi tevékenységének hátterét. 4 (SEDGEWICK egyébként eredetileg textilkereskedelemben volt érdekelt, s valószínűleg bécsi, illetve magyarországi tartózkodása idején kedvelte meg a magyar bort. 5 ) A spanyol örökösödési háború pénzügyi hátterét biztosítani kívánó bécsi udvar azonban a magyar réz és higany elzálogosításával fűzte szorosabbra gazdasági kapcsolatait Angliával, illetve másik szövetségesével, Hollandiával. A magyarországi és erdélyi bányakincseknek a szigetországba való szállítására azonban már korábbról is akadt példa. KOSZEGHY Sándor közleménye szerint ugyanis BETHLEN Gábor fejedelem George és William KATE skót kereskedőkkel kötött szerződést az erdélyi higany- és viasztermelés bérbevételére 1624-ben. A szerződés három évre szólt, melynek időtartama alatt minden mázsa higany után 95 magyar forintot, a viasz mázsájáért pedig 62 forintot kellett fizetniük a fejedelmi kincstárba. A két kereskedő egyúttal vállalta, hogy teljesítik a fejedelem megrendeléseit, amennyiben BETHLEN Amsterdamból vagy Gdanskból kívánna árut hozatni. A Rákóczi szabadságharc leverését követően az angol részről megnyilvánuló gazdasági érdeklődést dokumentálja még Simon CLEMENTS kereskedelmi megbízott nyugat-dunántúli és horvátországi útjáról készített feljegyzése. KROPF Lajos a British Library kézirattárában őrzött iratot ismertette a Történeti Szemle 192l-es évfolyamá-
