Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

DARVASNÉ MOLNÁR ANNA: Környezetkultúra, környezeti nevelés a múzeumpedagógiában

Lényeges módszerbéli elv a környezet egységes egészként való felfogásának segítése, az épített és természeti környezet együttes védelme. Ha ugyanis egészként, harmonikus egységében észleljük, a megismertetés, megőrzés szándékának is együttességében kell vonatkoznia az egészre. Azokat a megközelítési módokat kell megtalálnunk, amelyek szintetizálnak, és a szétválasztás helyett az. egészként való felfogást segítik. Kiindulópontunk olyan etika, tehát olyan értékrendet fogadunk el és törekszünk elfogadtatni, melyben az élet tisztelete mellett az emberiség kultúrájának tisztelete is bennfoglallalik, minthogy az emberi élet az emberi alkotásokkal válik teljessé. A természetvédelem középpontjában a természeti értékek megőrzése áll, az épített környezet, maga az építés változtatást jelent (első lépése éppen a természet megváltoztatása), az együttes védelem alapja e feloldhatatlannak tünő ellentmondásnak a feloldása. A fenntartható fejlődés eszméje a megőrzés és változtatás olyan egyensúlyát tételezi fel, melynek során az egyik nem jelenti a másik ellehetetlenülését. Ez a megközelítés is emberközpontú, de mivel a változtatás az ember létével egyidejű, az emberiség létezésének feltétele is. Törekedni a változtatás teljes megszüntetésére nem, csak a megtartás-változtatás harmóniájára lehet, innen közelíthető meg az ember alkotta környezet és a természeti környezet még épségben őrizhető részének elfogadható egyensúlya, s megvan az ember alakította természeti környezet jelentősége, helye is ebben az egyensúlyban. A felfedezés, megfigyelés, megismerés, környezetalkotás, környezeti tudatosság, környezetkultúra folyamatában a tervezés, a tudatosság lépésről lépésre egyre nagyobb jelentőségű. A felfedezés a véletlen találkozás, rácsodálkozás következménye is lehet, illetve múzeumpedagógusként magunk teremtjük az alkalmat a felfedezésre, az élményt, a hatást „rábízhatjuk" az épületegyüttesre és a Ligetre. A múzeum elsősorban vizuális élmény, és a látvány élménye a továbbiakat meghatározó motiváció. Természetesen a megfigyelés lehet a felfedezést követő, és van csak egyéni érdeklődésből eredő folyamat, de itt már megnő a nagyobb összefüggések ismeretének jelentősége és a környezet alaposabb ismeretében történő rendszerezés szerepe. Az előbbiekből következően fokozottan érvényes ez a megismerés folyamatára, melyben nagyobb az irányító pedagógus szerepe. Környezetpedagógiánk ökológiai rendszerszemléletű. Az iskolarendszerű oktatás-nevelés és a múzeumpedagógia szoros összefüggése természetes, az iskolai képzést figyelmen kívül hagyó múzeumpedagógia nincs, vagy olyan rossz hatásfokú, hogy kár beszélni róla. A gyerekek, akiknek múzeumpedagógiai programunkat tervezzük, iskolarendszerű oktatásban vesznek részt, életkori sajátosságaik mellett neveltségi szintjükről, tárgyi ismereteikről és a világról alkotott képükről is kell, hogy fogalmunk legyen. A mi munkánk ehhez kapcsolódik, és az iskolapedagógusokéval közösen alakul. Fontosnak tartom a kölcsönösséget: az iskolában dolgozó pedagógusoknak tájékozottaknak kell lenniük a múzeum nyújtotta lehetőségekről. Szükség lenne olyan folyamatos pedagógus továbbképzésre (minden régióban), mely a múzeumok gyűjtőkörével, működésének alapjaival, kiállításaival, az iskolarendszerű oktatás és a múzeumpedagógia főbb eltéréseivel ismertetne meg.