Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
OROSZI SÁNDOR: Album a görgényi tutajozásról
ALBUM A GÖRGÉNYI TUTAJOZÁSRÓL Oroszi Sándor Amikor 1994 tavaszán az Országos Mezőgazdasági Könyvtárból múzeumunkba visszakerült az egykori múzeumi könyvtár anyagának egy része, benne örömmel fedeztünk fel több, elveszettnek hitt, lappangó kiadványt, albumot, kéziratot is. Erdészeti szempontból legjelentősebbnek az 1900. évi párizsi világkiállítás anyagából való, a kolozsvári erdőigazgatóság által összeállított, „Agörgényszentimrei kincstári uradalomban dívó óriási tutajozás és a bádeni vízduzzasztó leírása, fényképei és rajzai" című album tekinthető. 1 Benne a Magyarországon egykor alkalmazott erdei szállítási mód részletes leírását, rajzait és jó minőségű fényképeit találjuk, s az albumból mintegy rekonstruálható az igen érdekes műszaki megoldásokat tartalmazó óriástutajozás. Mielőtt azonban ennek részleteire rátérnénk, szólnunk kell a helyszínről, a görgényi kincstári erdőkről. A görgényi uradalom Az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezést követően a korábbi kamarai, bányakincstári és egyéb állami erdők a magyar pénzügyi kormányzat irányítása alá kerültek. Az addig csekély hasznot hajtó, de már ekkor egyre értékesebbé váló erdők hasznosítását — többéves vita után — állami tulajdonban tartva, a korszerű erdőgazdálkodás igényeinek megfelelő módon kívánták megvalósítani. Görgényben a mintegy 70 ezer kh (kb. 40 ezer ha) erdő csak 1870-ben került az államerdészethez. DIVALD Adolf, aki 1871 -ben tekintette át az erdélyi kincstári erdők helyzetét, a görgényi erdők szállítási viszonyainak megoldatlanságát, mint az ottani erdők hasznosításának legfőbb gátját, külön is kiemelte. Már ő utalt rá, hogy Görgényben csak komoly beruházásokkal, elsősorban a víziberendezések fejlesztésével lehet kiterjedt fakitermelésekbe kezdeni. Korábban a fahasználat ugyanis jobbára csak a hegyek felső régióira korlátozódott. A hegygerincek közelében kivágott fákat átvonszolták a vízválasztón, és azokat Gyergyóból a Maroson tutajozták le, mivel a Görgény folyó alkalmatlan volt a tutajozásra.
