Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

FÖLDYNÉ VIRÁNY JUDIT: Lippoczy Norbert könyvgyűjteménye a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban

Pozsony, Bécs és Hegyalján: Mád, Tarczal és Tokaj. Részletezi Magyarországon használt bormértékeket összevetve a bécsivel, illetve franciával. Borminőségi szempontból 5 csoportba osztva felsorolja a 24 bortermelő községet. Végül közöl néhány Hegyalján használt magyar szót a német fonetika szerint. A térkép maga mintegy 12x10 cm, és a Tisza és a Hernád közötti területet foglalja magában. Legészakibb község Telkibánya, legdélibb Lök (Tiszalök). Bár a térkép fekete-fehér, 5 különböző színnel húzza alá az egyes helységek neveit, a fenti rangsorolás szerint: elsőrendű (piros) pl. Tarczal, másodrendű (kék) pl. Tállya, és érdekes módon Tokaj is. Harmadrendű (zöld) pl. Tolcsva, negyedrendű (sárga) Sátoraljaújhely és ötödrendű (barna) Gönz. Younger, William. Gods, men, and wine. London 1966.43 éves korában halt meg ennek a kultúrtörténeti könyvnek a szerzője, még mielőtt munkája korrektúráját kézbe kapta volna. Az amerikai vonatkozású fejezet már nem is az ő műve. Bár több mint öt évet szentelt könyve megírásának, ő maga nem szakember, munkássága, publikációi egész más irányúak. Ennek ellenére 516 oldalas, sok lábjegyzettel, idézettel, számos történeti színes és fekete-fehér illusztrációval, reprodukcióval díszített könyve rendkívül olvasmányos és tanulságos. 10 fejezetben foglalkozik a témával: Távol-Kelet, Egyiptom, Görögország, valamint az Egei-tenger vidéke, Róma, a középkor, a renaissance, a puritánok, a felvilágosodás, majd a viktoriánus kor zárják az időrendet. A kezdő fejezetet egy portugáliai szüretnek szánja, amely bár a legifjabb az európai szőlővidékek között, mégis ennek segítségével zökken vissza a múltba. Egy fejezetet pedig az alkimistáknak szentel az aqua vitae, a desztillált égetett szeszfélék történetének. Egy-egy index foglalkozik a bormértékekkel, pénzegységekkel, a fenti korok borainak elnevezéseivel, egy a szokásos űrmértékekkel és van egy 20 lapnyi tárgymutató is. A könyvet egyébként Magyarországon nyomták. Jung, Hermann. Traubenmadonnen und Weinheilige. 1964. Duisburg. A 64 lapos könyv, 76 fekete-fehér reprodukciójának kétharmada a szőlősmadonnákat ábrázolja, a hely-, az alkotó- (ha neve már ismert) és időmegjelöléssel. A többi kép pedig különböző szőlőhegyi szenteket, elsősorban Szent Orbánt és másokat is tárgyal. Rövid bevezetés foglalkozik a szimbolikával, történeti háttérrel, továbbiakban pedig érdekes képmagyarázatokkal szolgál. Ezzel a témával magyar vonatkozásban Ambrózy Ágostonnak egy füzete, az 1933-ban Budapesten megjelent „S/.őlŐhegyek védőszentjei" foglalkozik. A gyűjtemények értékes darabja a Posonban (sic!) és Kassán Landerer Mihály költségével és betűivel 1779-ben kiadott „Paraszti Majorság, melyet Vanierből hat lábbal mérséklet magyar versbe foglalt Esztergom megyebeli pap, erdélyi, baróthi Szabó Dávid, a kassai fő iskolába a szelídebb tudományoknak első királyi tanítója." A két rész egyenként 200 oldal. Averses szöveg margóján meglehetős részletességgel ad számot a tartalomról, (tégla, méz, erdők, az ökörnek megszelídítése, fagy, jégeső, a fának sokféle veszedelme, trágyázás, őszi széna csinálás, s bornak dicsérete stb.).