Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
KNÉZY JUDIT: A századfordulón készült uradalmi fényképek a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban
A fonói gőzmalmot viszont akkora tömeg vette körül a kocsikon, vagy amellett várakozó parasztgazdákkal, hogy nem kellett a fényképésznek elrendeznie. Ez már nem a majorok világa, bár a malom az uradalomé (73. ábra), de a várakozók főképp a környékbeli módos (bundás, kucsmás) vagy szegényebb parasztok a Kapos-mente paraszti viseletében. A malom mellett megint csak zsuppos, félig kontyolt a lakóépület, mögötte csúcsfalas hos szú istállóféle látható. Ebből a képsorozatból kiemelendő egy igen ritka felvétel, Vadépusztáról szénégető boksákat ábrázol. A megyéből ebből az időszakbői nincs tudomásom hasonló képről (74. ábra). c/ Szolnok-Doboka vármegyei uradalmi sorozat képei A millenniumi kiállításra kerülhetett be Gábre Árpád Dés városában élő fényképésznek az anyaga a vármegyei Gazdasági Egyesület ajándékaként, amelyet a Múzeum első beszerzései között tartották számon. Sajnos nem tudni honnan, kinek a birtokáról való. Mindenesetre az építkezési mód távol áll az ország központi részén a XVTII. század második felétől elterjedt majorépítkezési technikáktól, formáktól. Sokkal többet őrzött meg a korábbi helyi kő- és faépítkezés hagyományaiból. A lilásra barnított fényképek szép halványszürke alapszínű, szecessziós virágdíszű paszpartúrára helyezve az egykori „gazdasági építészet" című kiállításon igen jól mutathattak. Egy hosszú cselédházat ábrázoló kép igazán nem mutatja azt a rendezettséget, mint amilyen a mezőhegyesi majorudvar. Ez az épület mintha fa talpakon állna, világosra festett a fala, alul sötétebb színű (zoklival) csíkkal. A tető zsindellyel fedett, konty olt mindkét végén. Négy bejárata valószínűleg a konyhába nyitott. Középen a padlásfeljárat lehet. A ház előtti kocsin kalapos, mellényes fiatal gyermek ül, a gatyás, kabátos kocsis állhat mellette. Látunk még a képen fehér vászon öltözékben libapásztor gyereket, egy kendős cselédasszonyt és egy kalapos úrinőt stb. A ház előtt legelésző néhány mangalicadisznó a cselédeké lehet. Az udvar deszkakerítéssel van körülvéve (75. ábra). Ebből a sorozatból a másik legérdekesebb egy impozáns nagyságú hosszú kukoricagóré fényképe. Kő lábakra épült 18 rekeszből állt, gerendavázas, fazsindelyes tetejű, amelyet jó hosszúra képeztek ki, hogy az eső minél kevésbé verje be az oldalfalakat. Egybeépült a góré egy fából való magtárfélével. (Egy másik felvétel is van más területről, ahol egybe van a góré a magtárral, illetve pajtaszerű épülettel szerkesztve ). E bemutatott épületkép előtt is láthatók rendre az alkalmazottak: „harisnyás", azaz fehér posztónadrágos, csizmás, sötét mellényes és sötét nyakravalós elöljáró és hátrább négy vászongatyás cseléd. (76. ábra) Istálló és jó hosszú csűr egyvégtében építve látható egy másik képen. Az istálló fehérre meszelt, szép mívesek a fa ajtajai. A csűr oldala tele van nyitható deszkaajtókkal. A kép külön értéke, hogy nincsenek különösebben elrendezve rajta az alakok. Két ökrösfogat, egy befogatlan kocsi, lajtoskocsi, kapálóeke, alkalmazottak és gyermekeik ácsorognak az épület előtt mindössze egy gazdatiszfélével (77. ábra). 66 Későbbi feladat lenne e képek helyszíneit kideríteni az egykori Szolnok-Doboka vármegyében járva, vagy az ottani levéltárban kutatva, korabeli sajtó, helytörténeti irodalom vizsgálatával összekapcsolva.
