Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
KNÉZY JUDIT: A századfordulón készült uradalmi fényképek a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban
A Fotóarchívumban szép számmal meglévő uradalmi fényképsorozatok közül a cselédek, időszakos munkások életkörülményeit, munkáját, ünnepeit, a majorok milieujét érzékeltető művészi és legalábbis hiteles dokumentumok számbavételét fontosnak tartottam. Mivel kb. 1890-1914 közötti időszakra vonatkozóan van a legtöbb és legszínvonalasabb anyag — amelyeket a fotótörténet is joggal számon tarthat — ezt az időszakot választottam. A fényképek eredetisége, negatívok és reprózás kérdései A Múzeum Fotóarchívumában fennmaradt fényképnagyításoknak általában nem maradtak fenn a negatívjai, illetve csak nagyon szórványosan. „Régi anyag", vagy „régi múzeumi anyag", vagy RMA rövidítéssel jelölt tételek között szerepelnek közvetlenül 1965 előtt gyűjtött dokumentumok (tárgyak is), tehát 1896-1965 közötti beszerzések, amelyeknek a negatívja nem volt kéznél vagy hagyatékként kerültek másolatokkal be, és egy helyre akarták leltározni. így az Új Magyar Föld másolat-, dia- és részben negatív-együttese a Fotóarchívumba jutott, Khin Antal főként halászati, Kecskés Sándor törzskönyvezési gyűjteménye szintén. 9 Külön kezelt együttes Waltner Berta állatfénykép-hagyatéka, mefvnek megvannak az üvegnegatívjai és mindegyikről leírókarton is (leltárkönyv nincs). A Múzeum az 1950-es évek előtt nem törekedett fényképnegatívok beszerzésére, mivel kiállítási célból vette meg csak a nagyításokat, többnyire maguktól az alkotóktól vag^v másoktól. 1928-ban kialakítottak Toborffy Géza vezetésével fényképlaboratóriumot. Ez idáig nem tudjuk, mit fényképeztek a múzeum épületén, környezetén, kiállításain kívül. Negatívanyaguk alig maradt fenn. 1950-ben viszont újra megalakult a fényképlaboratórium 1 , és ettől kezdve az általuk készített negatívokat külön szakleltárkönyvbe vették, a tárgyakról való nagyítások a tárgy leírókartonjára, a többi nagyítás fényképleíró kartonra került. A negatívokkal rendelkező képek a VII/A, a negatív nélküliek a VII. csoportszámot kaptak. 13 Szintén VTI/A a száma a leírókartonoknak is. A készítő a képeknek csak egy töredékére írta rá, vagy más módon szignálta (nyomtatott feliratos karton, beleütés stb.) a nevét. Mivel a különböző kiállításokra elég sok nagyítás készült, a fotóarchívumba a házilag reprózott másolatok is bekerültek a korábbi időszakban, így csak a szignált képekről állíthatjuk biztosan, hogy a szerző vagy műhelye nagyította. 1 Elég szép számmal vannak duplumok is. A fényképleltározás s a vele kapcsolatos felfogás változása Már a Múzeum alakulásának évében gondoltak nyilvántartásra. Vezettek naplót az első két évben az ajándékozókról is. 15 Egyébként az ún. bevételi naplóba írták be a muzeális értékű tárgyakat, dokumentumokat éppúgy, mint a fogyóeszközöket (irodabútor, képkeret, installáció pl). 16 A rovatba általában beírták az ajándékozó vagy eladó nevét, címét, megnevezték a tárgyat, néha a készítőt is, olykor a méretét (képek esetében), feltüntették a darabszámot, de több tételnél már nem részletezték. Azt is jelezték, hogy melyik kiállí-