Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

KNÉZY JUDIT: Falusi nők a mezőgazdaságban, falusi nők munkája (XVIII-XIX. század)

A jobbágyszolgáltatások teljesítésében részt vettek a nők is, mint aratók, szénagyűjtők, szőlőmunkások vagy más gyalogmunkát teljesítők, ha a családfő őket küldte el a majorsági földekre. Az ő munkájuk eredményéből is fizették a tizedet, kilencedet (kukorica, káposzta, tök, néhol fehérrépa, len-, kenderfonal, baromfi, tojás, vaj), s az esetenként követelt ajándékokat (bab, mák, lencse, stb.). Néhol nem adtak fonalat, hanem szőttek helyette. Hiszen az alsó-, de részben a felsőruházat és a háztartási textiliák jó része len- vagy kendervászonból készült. Parasztságunknál a felsőruházat nagyobb részét is házivászonból varrták (4-6. ábra). 6. Kismartoni parasztasszony és vándor liagymaárusnő. Repró: Timlich Károly: Magyar- és Horvátországi Legnevezetesebb Öltözetek gyűjteménye. Bécs 1816. könyvéből. Neg. MMgMA VIIA. 185 649. Az urbáriumokban, szerződésekben vagy szóbeli megállapodásokban szereplő kötelezettségek felett is követeltek a földesurak már az 1720-30-as évektől kezdődően még robotot, s a kilencedet, tizedet egyre több terményre kiterjesztették (pl. dohány, mák, gyümölcs). Az uradalmi tisztek nemcsak a robotot általában teljesítőket, hanem a családból más férfiakat, nőket is kihajtották mezei vagy szőlőhegyi munkákra „a gazdasági szükséglet szerint". Sürgős tennivalók esetén robotra vagy napszámba kényszerítették a jobbágyok, zsellérek női hozzátartozóit, cselédeit, de saját majorbéli béreseik, pásztoraik asszonyait is.

22 A jobbágypanaszok egy része erről is szólt. A nagykutasiak írták Zalában a XVIII. század közepén: „még a rokkán ülő asszony, aki semmit sem bír, 19 napot szolgál az uraság szőlőjében". Kernenden és másutt is Festetics a zsellérek és cselédek feleségeit is szolgálatra küldte aratás és kaszálás idején.