Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

FARKAS GYÖNGYI: Telepítések és a földbirtokviszonyok átalakulása Bácsbokodon (1945-1949)

nek vallották magukat. 556 személyt mentettek fel mint mezőgazdasági munkást és nélkülözhetetlen kisiparost, 8-an pedig azon a címen mentesültek, hogy bár német nemzetiségűnek vallották magukat, de kitelepítés alá nem eső személy hozzátartozói voltak. Az áttelepülésre kötelezett személyek elszállításáról (a ténylegesen kitelepítettek számáról és a kitelepítés idejéről) nincsenek pontos levéltári forrásaink. Annyi állapítható meg másodlagos források és a helyi lakosok elmondása alapján, hogy 1948 őszén került sor a második csoport kitelepítésérc, akiket szintén Németország keleti zónájába vittek. A kitelepítésre kötelezett személyek minden ingó és ingatlan vagyona tehermentesen a magyar államra szállt, kivéve a Németországba magukkal vihető ingóságokat. A kitelepítés alól kivont állampolgároknak ugyan nem kellett elhagyniuk szülőföldjüket, de vagyonuk tekintélyes részét szintén elkobozták. A rendelet szerint ugyanis legfeljebb 10 kat. hold földet és egy lakóházat lehetett tulajdonukban meghagyni, vagy ha ezeket már telepítési célokra felhasználták, csereingatlanként visszajuttatni. Ingóságaik egy részét (ló, szarvasmarha, állati és gépi erővel hajtott munkaeszközök, berendezések és gépek) csak a gazdálkodáshoz szükséges mértékben tarthatták meg. Az ipari-, bánya- és mezőgazdasági munkások és a „nélkülözhetetlen" kisiparosok megítélése annyiban különbözött a fentiektől, hogy az erőgépek kivételével (melyekből csak a tulajdonukban meghagyott ingatlan megműveléséhez szükségeseket hagyták meg) összes ingóságukat, valamint a fenti mértékben földbirtokot és egy lakóházat nemcsak tulajdonukban lehetett, hanem kellett hagyni, illetve juttatni. Azokra a személyekre, akiket már Németországba áttelepítettek, nem vonatkozott a rendelet, kártalanítási nem kaphattak. Az elkobzott vagyontárgyak állami tulajdonba kerültek és az Országos Földbirtokrendező Alap rendelkezett velük. A Csehszlovákiából áttelepített lakosság letelepítésére, valamint belső telepítés céljaira és helyi igénylők kielégítésére lehetett felhasználni. Az arányokat az Áttelepítési Kormánybiztonssággal egyetértőleg az Országos Földhivatal állapította meg. A fel nem használt ingóságokat értékesíteni is lehetett. Bácsbokodon több mint 2.000 kat. hold (1.160 hektár) földterület került újra elkobzásra. Ebből a községben 1948. december 1-én letelepített újabb 51 felvidéki család 400 kat. holdat (232 hektárt) kapott.

43 Az elkobzott és a kiosztott földterületekre vonatkozó összefoglaló adatok szerint további juttatások is voltak, ezek nagyságáról azonban nincsenek pontos adataink. Összegezve Bácsbokod demográfiai- és földbirtokviszonyaiban a telepítések hatására 1945 és 1949 között lezajlott változásokat a következő eredményeket kapjuk. A község német ajkú lakosságából biztosan kitelepítettek 262 és valószínűleg még további 72 főt. A magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény végrehajtása során 76 felvidéki magyar család került a községbe, és további 62 család érkezett a Tiszántúlról, illetve menekült ide a Délvidékről. A számok nem egy hosszabb időre állandósult helyzetet, hanem 1949 nyarának a helyzetképet mutatják. A betelepülők egy része később továbbköltözött, a kitelepítettek közül pedig néhányan titokban visszatértek. 1949 őszén egy rö-