Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

FARKAS GYÖNGYI: Telepítések és a földbirtokviszonyok átalakulása Bácsbokodon (1945-1949)

lcpítési Oszlop mozgó csoportjai (vagyonösszeíró, mentesítő, gazdasági, vagonírozó, ingóösszeszedő) járták végig, és a helyi közigazgatási szervek bevonásával végezték a kitelepítési listára felvett németek vagyonának leltározását, a mentesítési kérelmek elbírálását, az ingóságok összcszedését és végül az elszállítást. Tevékenységüket az ún. Karhatalmi Oszlop „segítette". Az egyes csoportok egy-egy községben csak rövid ideig^általában 2-3 napig tartózkodtak, ami nem tette lehetővé a körültekintő, alapos munkát. A Kitelepítési Oszlop, amit Bácsbokodon kitelepítési bizottságnak, illetve kitelepítési „piszokság"-nak hívtak, 1946. június 11 -én érkezett a községbe , és a hónap végére be is fejezte az előkészítési munkálatokat. Nincsenek pontos adataink arról, hogy hány személyt vettek fel a kitelepítési listára, és nem ismerjük a mentesítettek számát sem. Bácsbokodon a kiskorúakkal együtt kb. 1.500-an tartozhattak a rendelet hatálya alá. Az 1941. évi népszámláláson ugyanis 1.531 személy vallotta magát német anyanyelvűnek, közülük 857-en német nemzetiségűnek is. Az áttelepülésre kijelölt személyek vagyonát zárolták, lakóhelyüket pedig csak a községi rendőrhatóság engedélyével hagyhatták el. Elszállításukra azonban a kitelepítések akadozása miatt csak a következő év augusztus 23-án került sor.

29 A kitelepítés több mint egy évvel történő elhalasztása állandósította az áttelepülésre kijelölt lakosság csak ideiglenesre tervezett jogfosztott, bizonytalan helyzetét. Mozgásszabadságuk és a vagyonukkal való szabad rendelkezés korlátozása komoly termelési gondokat idézett elő, éppen abban az időszakban, amikor a mezőgazdasági termelés még nem jutott túl a háború okozta válságon. A helyzetet csak súlyosbította, hogy a községi földigénylő bizottság, a rendelet előírásaival ellenkező módon, a leltárakban szereplő állatok egy részéi azonnal „átvette" a németektől és kiosztotta.

30 1946. november 2-án 27 áttelepülésre kijelölt bácsbokodi lakos (közülük többnek a földjét már 1945-ben a földrefom céljaira elkobozták) azzal a kéréssel fordult az Országos Magyar Földbirtokrendező Tanácshoz, hogy a községi földosztó bizottság által jogtalanul, idő előtt elkobzott jószágaikat, igavonó állataikat és gazdasági szerszámaikat visszakaphassák: „Földjeink azóta vagy gazdátlanul állnak vagy csaknagyjából vannak megmunkálva, hiszen az igénylők nagy része csak azért igényelt földet, hogy jószághoz és terméshez jusson. Mi pedig kénytelenek vagyunk ezt tétlenül és tehetetlenül nézni, [hiszen]... nincs mivel dolgoznunk, pedig mi dolgozni akarunk, ha mindjárt a kitelepítés napjáig is."

31 A jogfosztó, korlátozó rendszabályok megszegése, kijátszása gyakran az egyedül lehetséges túlélési stratégia volt. Az érintettek továbbra is művelték elkobzott, de ki nem osztott földjük egy részét, visszaköltöztek még üresen álló lakóházaikba. Az is előfordult, hogy a régi tulajdonos a telepessel együtt használta elkobzott kovácsmtíhelyét.

32 Minden bizonnyal a helyi lakosság cgyüttérző, segítő hozzáállása kellett ahhoz, hogy ezek a „törvénytelen akciók" egy ideig rejtve maradhassanak. 1947 áprilisában Nemesnádudvarról kitelepítésre kijelölt németeket költöztettek Bácsbokodra, itteni német lakosok házaiba, hogy a meginduló csehszlovák-magyar lakosságcsere során érkező felvidéki magyarok számára helyet biztosítsanak.

33