Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

KNÉZY JUDIT: Falusi nők a mezőgazdaságban, falusi nők munkája (XVIII-XIX. század)

FALUSI NŐK A MEZŐGAZDASÁGBAN, FALUSI NŐK MUNKÁJA

1 (XVIII-XIX. század) Knézy Judit A mezőgazdaságban 1850 előtt tevékenykedő nők csoportjai A török kiűzése utáni időszakban az új és részben idegen származású főnemesség létrejöttével, új életvitelével egyre inkább elszakadtak a régi nagyasszonyok utódai a gazdálkodástól, nemcsak az abban való tevékeny részvételtől, de a háztartás irányításától is. Többnyire nem is magyarországi birtokaikon, hanem Bécsben, Pozsonyban vagy Pesten tartózkodtak az év nagyobb felében. Akadtak azonban köztük a régi felfogásúak közül is még néhányan, akik szívesen tartózkodtak otthon, és legalább a háztartásvitel dolgait, kerti munkákat, főzést-befőzést, tartalékolást szemmel tartolták, hogy a divatáramlatoknak megfelelően a sütés-főzés-vendéglátás új európai normáinak megfeleljenek, pl. az erdélyi, partiumi részeken vagy szórványosan másutt is.

3 A köznemesek asszonyai — néhány igen jómódú ún. benepossessionatus nemest kivéve — nem tehették meg, hogy másra bízzák háztartásuk, de többnyire az egész gazdálkodásuk irányítását is. Férjük pereskedésekkel volt elfoglalva, vagy a vármegyei közigazgatásban tevékenykedett, és kevesebbet tartózkodott otthon, mint azt a gazdaság megkövetelte volna. Ezek a jobbmódú köznemesi gazdaasszonyok példaként álltak a velük egy területen élő jobbágyasszonyok szemében pl. kerti munkájukkal,

6 len- vagy kenderfeldolgozásukkal, hímzéseikkel, főzésükkel, ételeik tartósításával, termékeik értékesítésével. Ezeket a munkákat részben jobbágyaik és cselédeik segítségével végezhették el, de maguk is részt vettek ezekben a feladatokban, és szemmel tartottak mindent a ház körül és a mezőn is. Nagyváthy János A magyar gazdaasszony című, 1820-ban megjelent könyvében ilyen gazdaasszonyt állított példának. Meghatározta mi mindent kell elvégezniök, megmunkáltatniok a szántóföldön, kertben, az állatok körül, a háztartásban^ és miként célszerű ezt megszervezni, hogyan és hol kell a terményeket értékesíteni. A mezőgazdaságban tevékenykedő nők legnagyobb százalékát a jobbágyok és zsellérek felesége és női hozzátartozói jelentették. (4.., 5. ábra) Nagy számban akadtak olyan nők is, akik maguk irányították családfőként a jobbágytelek megművelését, vagy zsellérként önállóan teljesítették a házukért, házhelyükért végezendő gyalogrobotot és tartották el családjukat.

8