Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

HAMAR ANNA: A gazdatiszti elit és az érdekképviselet

Az OMGE és az Egyesület harca teljesen meddő, és sokkal inkább presztízs jellegű volt, mögötte tényleges erőt az Egyesület nem tudott felmutatni. A gazdatiszti elit radikális szárnya sem tudott elérni kézzel fogható eredményeket. Hiába próbálta a gazdatiszti törvény revízióját a fokozódó munkanélküliség csökkentésére felhasználni, az egyeztető bizottság ülésén az OMGE képviselője kijelentette, nem a jogviszony újra szabályozásának a feladata a gazdatiszti munkanélküliség megoldása.

45 5. A gazdatiszti törekvések eredményei és kudarcai Az önálló gazdatiszti kamara és a revízió erőltetése egyben azt is jelentette, hogy a nyugdíjkérdés háttérbe került. A törvény körüli viták elhúzódása nem várt következményekkel járt. Több nagybirtok, ahol évtizedek óta működött házi nyugdíjpénztár, a készülő kötelező nyugdíjtörvényre hivatkozva megvonta a gazdatisztek nyugdíját. Sok gazdatiszt, aki addig fizette az önkéntes biztosítást, lemondta a fizetést, bízván a törvény gyors megszületésében. A nyugdíjtörvény előkészületi munkáinak elhúzódása miatt az Egyesület vezetőségére egyre erősebb nyomás nehezedett. Az OMGE már 1934-ben a földművelésügyi miniszterhez küldött feliratában kérte a gazdatiszti nyugdíj olyan rendezését, amely külön megterhelést nem jelent a földbirtokos osztálynak. 1936-ban az elit kénytelen volt tudomásul venni, hogy a hármas kívánságból a nyugdíjtörvényt tudja egyedül keresztülvinni, de azt sem az eredeti elképzelés szerint. Az 1936:XXXVI. tc. a gazdatisztek rokkantsági, öregségi és haláleseti kötelező biztosításáról alacsonyabb biztosítási díjat szabott meg, mint az eredeti tervezet (az eredeti tervezet szerint a gazdatisztek nyugdíja magasabb lett volna, mint a közalkalmazottaké), de tagadhatatlan tény, hogy az elért eredmény így is jelentős sikernek számított. A mezőgazdasági kormányzatra és a gazdasági szervezetekre gyakorolt állandó nyomás eredményeként 1937-ben megszületett a mezőgazdasági érdekképviseleti törvény revíziója. Az erőviszonyokat jól tükrözte, hogy az Egyesület nem vélelmezhette a tervezetet, ez a kormányzat és a nagy szervezetek belső ügye maradt. A kúria tervezetével a radikalizálódó gazdatiszti elitet választás elé állították. Amennyiben elfogadják a kúriát, úgy a gazdatisztek, mint foglalkozási csoport is tagja lehet a kamarának, mert kerületi és országos szinten képviselteti magát az érdekképviseleti szervezetben. A Mezőgazdasági Kamara célja és működése is alapjaiban különbözik a foglalkozási csoportok kamarájától, de a mezőgazdasági kamara nem mondhat le a gazdászok szakértelméről. Amennyiben nem támogatja a gazdatiszti kúriát, úgy tovább kell vívnia a reménytelen harcot az önálló gazdatiszti kamaráért. Ha az elsőt választja, akkor van esélye arra, hogy a várható belső harcokból győztesen kerüljön ki, ha a másodikat, akkor abba belebukhat. A törvénytervezetet már elfogadta a parlament, a miniszter kiadta a végrehajtási utasítást is, amikor az Egyesületen belül még mindig nem dőlt el a kamarai kérdés körüli harc. A vezető csoportnak még a törvény elfogadtatása előtt ugyan voltak erőtlen kísérle-