Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

HAMAR ANNA: A gazdatiszti elit és az érdekképviselet

nek ítélte a gazdatiszt és munkaadója közötti viszony szabályozását (szerződés, felmondási idő, végkielégítés kérdése). 1933-ban .puccsszerűen kibuktatták" az Egyesület régi vezetőségét, ami egyben nyílt kihívást is jelentett az OMGE-nek. Elég hamar világossá vált, hogy az új vezetés elsősorban a politikát tartotta fő érdekérvényesítő eszköznek. Nyitva maradt azonban a kérdés, elég erős lesz-e ez az eszköz arra, hogy a törvényvédelmezési joggal rendelkező nagyszervezeteket befolyásolhassák. Képes-e az új vezetés elszakadni a földbirtokosok befolyásától, a foglalkozási csoport érdekeit képviselni és keresztül tudja-e vinni a revízió, az önálló kamara és a nyugdíj kérdéseit, aminek tervezete már KÁLLAY Miklós földművelésügyi miniszternél volt. A radikálisok elsőként a Nemzeti Egység Párt elnökénél tettek bemutatkozó látogatást, hogy a párt támogatását elnyerjék. A párt agrárblokkja biztosította az Egyesületet támogatásáról. De ez önmagában kevés volt. Egyre több jel figyelmeztette a vezetőséget, hogy radikalizmusát sem a kormányzat, sem a nagyszervezetek nem nézik jó szemmel. KÁLLAY Miklós földművelésügyi miniszter felsőházban tartott beszédében ezt meg is fogalmazta. „Már foglalkoztam volna is a dologgal [a benyújtott tervezettel — H.A.], de a gazdatisztek régi vezetőségével kezdtem meg a tárgyalásokat, a régi vezetőséget azonban puccsszerűen kibuktatták, így tehát bizonyos tekintetben óvatosan kezelem a kérdést és nem veszem fel addig újból a tárgyalásokat, amíg nem látom, hogy az új vezetőség is ugyanazzal a higgadtsággal, nyugodtsággal, komolysággal foglalkozik a gazdatisztek kérdésével, mint amelynek alapján egyedül hajlandó vagyok tárgyalni erről a kérdésről."

36 A vezetőség számára az egyik legnagyobb problémát az OMGE-hez fűződő viszony kérdése jelentette. Úgy gondolták — hasonlóan a mérsékeltekhez —, hogy meg kell győzni a földbirtokosokat, hogy a gazdatiszti követelések nem a földbirtokosok ellen irányulnak. Ezért választottak nagybirtokost az Egyesület élére — báró VAY Miklóst —, munkaprogramjukban szerepelt „a földbirtokos osztály és az országgyűlési képviselők bevonása az Egyesületbe."

37 Ez önmagában nem volt elegendő, mert az OMGE a tervezet egyetlen pontját sem támogatta, és az OMK sem fogadta el az önálló gazdatiszti kamara tervét. BAYERN János, az Egyesület alelnöke, a radikálisok vezető egyénisége sem tudta befolyásolni az OMK-t, pedig a levéltári anyagokból tudjuk, hogy a kerületi kamarák többsége elfogadta és támogatta az önálló kamara gondolatát, „...a gazdatiszti kar mindig támogatta a földbirtokosok érdekeit. A gazdatiszti kamara beolvasztva az Országos Kamarába nem más, mint a földbirtokos érdekek 100%-os képviselője. A gazdatisztek az önálló gazdatiszti kamarát akarják, ami a gazdatiszti osztály érdekeit képviseli."

39 Az önálló kamaráért vívott harc süketek párbeszédére emlékeztet. Az Egyesület a gazdatisztek jószándékát bizonygatta, az OMGE pedig hangoztatta, hogy a kamara működése beavatkozás lenne a magánbirtok működésébe, és az sérti a magánjogot. A kamarához fűzött reményeket KÁLLAY Miklós hamar szertefoszlatta. A miniszterelnök — GÖMBÖS Gyula — a nagy korporációs rendszerű érdekképviseletek híve, így nincs reális esély arra, hogy a minisztertanács az önálló gazdatiszti kamara tervezetét elfogadja. Javasol-