Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

HAMAR ANNA: A gazdatiszti elit és az érdekképviselet

amely tagjai megfelelő felsőbb végzettséggel rendelkeztek. Az intézményesített tudás feltétele volt a foglalkozási csoportba kerülésnek — az más kérdés, hogy ez a valóságban mennyire valósult meg. A tervezetben már az Országos Gazdatiszti Kamara tagságához kötötték a gazdatiszt fogalmat. A kamarának tagjai lehettek azok is, akik nem rendelkeznek főiskolai, akadémiai vagy egyetemi oklevéllel, de a törvény életbe lépésekor tényleges gazdatiszti munkát láttak el. A kamarába ugyan beengedett nem okleveles gazdászokat is — de hosszabb távon az oklevelesek piaci helyzetének monopolizálását biztosítja. A tervezetben megtalálható a csoporthoz tartozás ellenőrzésére szolgáló kamarai kényszer kimondása: , Aki az Országos Gazdatiszti Kamarának nem tagja a magyar állam területén gazdatiszti állást nem tölthet be és gazdatiszti foglalkozást nem gyakorolhat." A kamaratervezet nem elégedett meg a kamarakényszer kimondásával, jogot formált arra is, hogy megállapítsa mely munkakörök igényelnek felsőbb mezőgazdasági szaktudást, és ellenőrizze, hogy a munkaköröket kamarai tagok foglalták-e el. A gazdatiszt alkalmazásának kötelezettségét az 1000 kat. holdnál nagyobb területű birtokokra mondta ki, ha kataszteri tisztajövedelme elérte vagy meghaladta a 10000 aranykoronát. A kötelezettségnél már nem a birtokok, hanem az üzem területével számolt. Ez lehetetlenné tette a birtokos vagy a bérlő számára, hogy a különálló birtokai miatt az alkalmazási kötelezettség alól kibújhasson.

30 A tervezet nem elégedett meg a gazdatiszti tevékenység hagyományos — a nagyüzemhez kapcsolódó — értelmezésével. Az okleveles gazdászok számára bővíteni akarván a zárt munkaerőpiacot, gazdatiszti foglalkozásnak tekintette még „az állami, megyei, járási és községi közigazgatásnál, a pénzügyi igazgatásnál és egyéb közhivataloknál... a mezőgazdasági hivatalos érdekképviseleteknél a kényszertársulásj vagy magántársulási gazdavédelmi szervezeteknél (Gazdasági Kamarák, Gazdasági Egyesületek), agrárszövetkezeteknél, a mezőgazdasági szakoktatásnál és mezőgazdasági kísérletügynél,... biztosító társaságoknál, intézeteknél, bankoknál, takarékpénztáraknál, ármentesítő és vízszabályozási társaságoknál... az összes bíróságoknál... mezőgazdasági szakértők, zárgondnokok és birtokfelügyelők" 1 mezőgazdasági szakképzettséget igénylő állásokat és tisztségeket is. Nem véletlenül fogalmazta meg a tervezetről készített jelentésében a minisztériumi tisztviselő, hogy a törvénytervezet a foglalkoztatottsági körök drasztikus bővítésével a gazdászok szociális helyzetén akar javítani, és ennek összes költségét a gazdaságra, illetve az államra hárítja. A kamara fegyelmi jogköre („a kamara tagjai felett... a fegyelmi hatóságot gyakorolja") nyílt beleavatkozást jelentett a munkaadó-alkalmazott viszonyba, amit sem a magántulajdonosok sem az állam nem fogadhatott el. Az OMGE átirat szerint a kamara nemcsak az agrártársadalom szétforgácsolódásához vezetne, hanem megszüntetné a „mindkét fél részéről kívánatos patriarkális viszonyt", ami jellemezte a gazdatiszt és birtokos kapcsolatát.

34 Az OMGE és az OMK csak azzal a feltétellel volt hajlandó tárgyalni a tervezetről, ha a kamarát és azzal összefüggő összes megállapítást figyelmen kívül hagyták, mert a gazdatisztek munkája a magángazdaságok üzletszerű tevékenységéhez kapcsolódott, amely felett jogkörrel a tulajdonos rendelkezett. A két meghatározó szervezet (OMGE és OMK) túlságosan merev-