Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
HAMAR ANNA: A gazdatiszti elit és az érdekképviselet
tozzanak a kamara tagjai lenni." A kamara másik fontos feladata a kamara tagjainak az érdekképviselete, amit a kamara minden tagjára kiterjesztett. Mi az oka annak, hogy a mintaértékű mérnöki kamara törvényi kereteit ismerve, mégis fegyelmi jogkörrel rendelkező kamarát akartak, márpedig a gazdatisztek vagy állami, vagy magánalkalmazottak voltak és felettük a fegyelmi jogkört mindig is a munkáltatók látták el? Hasonló törekvés már a századforduló gazdatiszti elitjénél is megfigyelhető volt, amikor a minősítési törvényben a főszámvevő és jószágkormányzó/felügyelő állásokat is akadémiai oklevélhez akarták kötni. E két állás a „bizalmi állások" közé tartozott (a főszámvevő a mai főkönyvelőnek felelt meg, a jószágkormányzó/felügyelő a mai igazgató beosztásnak. Az előbbi gazdasági kulcspozícióban volt, az utóbbi hatalmi pozícióban volt, a döntések joga az övé, ő képviselte/helyettesítette a tulajdonost.) Már a húszas évek közepén körvonalazódott két — törekvéseiben eltérő — csoport az érdekképviseleti eliten belül. Az óvatosabb, a munkaadók felé engedékenyebb csoportba elsősorban az Egyesület igazgatóválasztmányának tisztségviselői (elnök, alelnökök, titkárok) tartoztak, de ez a mentalitás jellemezte általában az igazgatóválasztmányt. A vezetőség a mezőgazdasági kamarán belül kívánta megvalósítani az önálló kúriát. A mezőgazdasági kamara szervezeti felépítése és működése nem tette lehetővé a foglalkozási csoport érdekképviseletét. A kuriális képviselet mind a kormányzattal, mind az OMGE-vel (amely a munkaadókat tömörítette) könnyebben elfogadható, keresztülvitelére nagyobb volt az esély. A nagy szervezetekhez való óvatosabb, engedékenyebb kapcsolatot érthetővé teszi az a tény, hogy az Egyesület rendkívül erősen kötődött az. OMGE-hez a múlt század kilencvenes évei óta. Az igazgatóválasztmány több tagja egyben az OMGE választmányi tagja is volt. Pl. SZÉKÁCS Elemér az Egyesület elnöke, az OMGE alelnöke; FABRICZIUS Endre az Egyesület alelnöke; az OMGE titkára, a GEOSZ igazgatója, LEGÁNY Ödön, FÖRSTER Lajos és még kilencen, akik az Egyesület igazgatóválasztmányában meghatározó szerepet vittek. Ez a csoport képviselte a mérsékelt, konzervatív irányt. 1 ' A javaslatok készítői — nevüket nem ismerjük — radikálisabb célokat tűztek ki. A javaslatok ismertetése utáni vitában kimondták, amit a javaslat csak sugallt: „...önálló, hatósági jogkörrel bíró országos gazdatiszti kamara felállítása szükséges, a földmivelésügyi miniszterrel együttműködve, annak felügyelete alatt." 16 Az önálló gazdatiszti kúria létrehozására lett javaslatot az Országos Mezőgazdasági Kamara az OMGE-hez hasonlóan elutasította, ami a gazdatiszti eliten belül a hatalmi harc felerősödéséhez vezetett. 1 A húszas évek második felétől megerősödött az önálló gazdaliszti kamara híveit tömörítő csoport, aminek magját elsősorban a dunántúli nagybirtokok főtisztjei és a kerületi kamarák szakértelmiségeinek egy része alkotta. Törekvésük erősségérc utalt, hogy 2 évvel az OMK elutasító válasza előtt a dunántúli gazdatisztek gyűlést szerveztek, ahol az önálló gazdatiszti kamara mellett döntöttek. 18 A két csoport között jelentős különbségek voltak. A mérsékeltek képviselői (köztük többen elismert kutatók) a századforduló gazdatiszti elitjének körébe tartoztak, annak erkölcsi támogatását is élvezték.
