Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

HAMAR ANNA: A gazdatiszti elit és az érdekképviselet

2. Á húszas évek és a Schandl-féle tervezet: a gazdatiszti törvény revíziója A növekvő egzisztenciális bizonytalanság, a kormányzatra nehezedő nyomás hatására 1926-ban a miniszter megbízta SCHANDL államtitkárt a törvénytervezet kidolgoztatásával. A törvényelőkészítési munkák során egyértelművé vált, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) — a nagybirtok nehéz helyzetére, valamint a magánjog megsértésére hivatkozva — nem támogatta a gazdatiszti javaslatokat. Az OMK elvben nem zárkózott el, de állást foglalni csak a tervezet megismerése után volt hajlandó. A SCHANDL-féle tervezetből hiányzott az érdekképviselet kérdése. E mögött feltételezhetően az OMGE merev ellenállása húzódott meg, mert az OMGE egyértelműen tudtára adta az Egyesületnek, hogy a mezőgazdasági érdekképviseletbe nem akarta a gazdatiszti kart bevonni, és még a relatív önállósággal rendelkező kúriát sem támogatta (önálló gazdatiszti kúria). Az OMK is elvetette az érdekképviseletet. Ezek a tények arra utalnak, hogy az eredeti tervezetben legalább az önálló kúria mint érdekképviseleti testület bennfoglaltatott, s csak a véleményezések hatására vették ki. A SCHANDL-féle tervezet sokkal inkább a földbirtokosok, semmint a gazdatisztek érdekeit védte. Rendkívül finoman tagolta a nagybirtok gazdatiszti és gazdaságkezelői foglalkoztatási kötelezettségét, de ez a forma nagyobb védelmet nyújtott a munkaadóknak, mint az okleveles gazdatiszt munkavállalóknak. A tervezet megkülönböztette a gazdatiszt és a gazdaságkezelő fogalmakat. Gazdatisztnek tekintett mindenkit, aki okleveles gazda, és „másnak a gazdaságában a gazdasági igazgatás, kezelés vagy ellenőrzés rendszerinti tennivalóinak fizetésért való ellátására szerződik." A gazdaságkezelő ugyanazokat a feladatokat látja el, mint a gazdatiszt, csak nem rendelkezett főiskolai vagy az 1906. évig működő gazdasági tanintézeti (az akadémiák jogelődjei) oklevéllel. A törvénytervezet csak két esetben írta elő okleveles gazdász foglalkoztatási kötelezettségét.

7 1. azok a gazdaságok, amelyek kataszteri tiszta jövedelme legalább 50 000 korona, 1939-től [sic!] minden 25 000 aranykorona kataszteri tiszta jövedelem után legalább egy gazdatisztet kötelesek alkalmazni; 2. azokban a gazdaságokban, amelyek kataszteri tiszta jövedelme 10 000 és 50 000 korona közé esik és területük meghaladja az 1000 kh-t, 1939-től legalább egy gazdatisztet kell alkalmazni; 3. állami gazdaságokban csak okleveles gazdászokat lehet alkalmazni. Minden más esetben csak a gazdaságkezelő kötelező foglalkoztatottságát írták elő. Nem köteles gazdatisztet foglalkoztatni az a tulajdonos vagy bérlő, aki rendelkezett oklevéllel és ő irányította a gazdaságot, vagy családtagja okleveles gazda és a saját tulajdonú gazdaság irányítását látta el. A törvény látszólag magában foglalta a gazdatiszti követelést ( 1000 kh és 10 000 korona kataszteri tiszta jövedelem), ha a törvénytervezet nem tartalmazott volna korlátozásokat. „Valamely gazdaság kataszteri tiszta jövedelme alatt — ezen törvény rendelkezései