Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
HAMAR ANNA: A gazdatiszti elit és az érdekképviselet
A GAZDATISZTI ELIT ÉS AZ ÉRDEKKÉPVISELET Hamar Anna 1. A gazdatiszti hármas kívánság Az 1920-as évek elejére a nagybirtok struktúrájában bekövetkezett változások, az egyetemi végzettségű mezőgazdák megjelenése, a telített munkaerőpiac hatására újra felerősödtek a századforduló gazdatiszti törekvései; a kötelező gazdatiszti nyugdíj jogi szentesítése és az 1900. évi gazdatiszti törvény 1 revíziója. Új törekvésként jelentkezett azonban az érdekvédelmet megvalósító kamara jogi elfogadtatása. A „gazdatiszti hármas kívánságot" az 1924-ben megtartott V. Országos Gazdatiszti Nagygyűlésen fejtették ki részletesebben. 2 A nagygyűlésen megfogalmazott javaslatban az. 1000 kh vagy 10 000 aranykorona kataszteri tiszta jövedelem feletti birtokokra kívánták kimondatni az okleveles gazdász kötelező foglalkoztatottságát. Az 1900. évi törvénnyel szemben a foglalkoztatottsági kötelezettséget minden birtokra kiterjesztették volna, függetlenül annak jogi státuszától. A hozzászólásokból és a későbbi reflexiókból láthatóvá vált, hogy a gazdatisztek a foglalkoztatási kötelezettség meghatározásánál sokkal jobban ragaszkodtak a területi kvótához, mint a gazdálkodás belterjességét/hatékonyságát jelző tiszta jövedelemhez. A javaslat célja egyértelműen minél több gazdászi állás biztosítása volt megfelelő jogi garanciával. A válsággal küszködő nagyüzemnél — a gazdatisztek szempontjából — biztosabb kritériumnak számított a terület, mint a tiszta jövedelem. A gazdatiszti javaslat másik sarkalatos pontja a gazdatiszti érdekképviselet gondolata volt. Az érdekképviseletet a gazdatiszti elit többsége — ekkor még — az Országos Mezőgazdasági Kamara (OMK) keretei között létrehozandó önálló gazdatiszti kúriában látta megvalósíthatónak. Az önálló gazdatiszti kamara létrehozását csak kevesen támogatták. Az 1900. évi kvalifikációs törvény éppúgy kapcsolódott az elhelyezkedési lehetőségek biztosításához, mint a húszas évek javaslatai. Míg a múlt század végén az elbocsátások okozta bizonytalanság, a sok szakképzetlen gazdatiszt foglalkoztatása, az okleveles gazdászok legitimációs célja húzódott meg a törekvések mögött, addig a húszas években döntőrészt a munkaerőpiac telítettsége. A növekvő munkanélküliség ellenére a gazdatiszti elit minden alkalmat megragadott, hogy az okleveles gazdászokat munkalehetőséghez juttassa, de ehhez eszközként mindig az állami beavatkozás különböző formáit akarta felhasználni (szövetkezeti mozgalom, telepítések, gazdatitkárok).
