Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

TAKÁTS RÓZSA: Adatok a magyar selyemhernyó-tenyésztés történetéhez

2í)

A Bombyx mori La rovarok osztályának Lepkék (Lepidoptera ) rendjébe, ennek b/ alrendjébe: Akasztótüskések (Frenatac), ezen belül a Selyemlepkék (Bombycidae) családjába tartozik. ^MEZŐGAZDASÁGI Lexikon, Bp. 1982.470. p. SEBESTYEN E. 1957. 12. p. 29

Az ábra forrásai: DICTIONNAIRE encyclopédique Quillet 1958.5084. p. és PAPP Z. 1993. In: Élet és Tudomány 1071-1074. p. 30 " Az itt olvasható morfológiai jellemzők fajta függvényei. 3 1 SÁNDOR I. 1789. Sokféle V. darab (Folyóirat). In: CSIFFÁRY T. 1993.162. p. "Az eperfa (Morus) nemzetsége a zárvatermők törzsének kétszikűek osztálya 4. ágazatába, az Urticales sorozat eperfafélék (Moraceae) család Moroideae alcsaládjába tartozik. (Soó: Fejlődéstörténeti növényrendszertan. 1963.) 33

L1PPAYJ. 1667. 158-162. p. 34

JESZFNSZKY Á. 1972. I3.p. 35

A mellékelt térkép az alábbi művek felhasználásával készült: FENT I. 1930.; MÉREI Gy. 1951.; HORVÁTH M. 1841.; II LFSYJ. 1897.; K. KARI .OVSZKYE. 1895.; ENDREI W. 1969. — továbbá egyes adatokat az irodalomjegyzékben megadott egyéb munkákból vettem. 36

SZENTKI ,ÁR\Y J. 1 909. 251. p. 37 3 Uo.334.p. 38 1 768 és 1770 között a Bánság területére is kiterjedő ellenőrző, főfelügyelői hatáskört kapott Sollenghi. tekintettel a szlavóniai tenyésztési sikereire. (ENDREI W. 1969.207. p.) Jelentősége miatt valójában ő tekinthető a magyar selyemhernyó-tenyésztés „atyjának". ?

SZENTKLÁRAY J. 1909. 334. p. 40 FEN 1 István közlése, meg nem nevezett források alapján. 41 Első készítményeit a helyi székesegyház kapta, a második szövetet a császár nejének, Krisztinának ajándékozták. (BÖHME. 1867.25. p.) 42 Serangeli H. I. kapitány pl. 4 éves szerződés alapján évi 2300 Guident vett fel a kamarai pénztártól, hogy Itáliából tenyésztésben és feldolgozásban jártas embereket hozzon. Ezt a fehér eperfák szaporításán kívül 28 selyemfeldolgozásban foglalkoztatott személy (ideértve 12 szegény árva leánykát ) fenntartására kellett fordítania. Megbízását 1755 júniusában Domenico Gazella „selyemgyáros" vette át. (Mária Terézia 1755. május 16-án kelt rendelete. — Kiállítási célra utánnyomva 1896. Szegszárd, Báter ny. — M. Mg. M. III. Iratgyfijt. 8196/3. lelt. sz.) 43

BÖHME. 1867. 104.p. 44

PLEIDI)EE A. 1929-30. 393-414. cs 499. p. 45

ECKIIARTF. 1922. 32. p. 46 ENDREI W. 1969.37.

p.—A NLigyar Hírmondó tudósít, 1780-82. évfolyamaiban, hogy., BethlenMiklósgrófné esztendőnként 60, 70,80 font selymet is már beveszen", Nagyalmás nevű váránál pedig „alléja" készül eperfákból. Fehérgyarmaton nagykállai Kállai Erzsébet asszony saját selyméből takácsával „májlándi és kávé alá való keszkenőket" szövetett. (In: CSIFFÁRY T. 1993. 163.p.) 47

ILLÉSYJ. 1897.; FENTI. 1930. 48 SOLLENGHI K.:Lj-módi magyar selyemruha ...Nyomt. Alsó Szlavónia, 1769.62. p. — Az első magyar nyelvű selyemtenyésztési mű 1 754-ben jelent meg Szebenben névtelenül, melyet ismeretlen szerző 1752-es művéből fordítottak:, A selyemeresztésnek módja, az az: elégséges leírása annak, miképen kellessék eperj-fákat és selyem-eresztő bogarakat szaporítani, ezekre gondot-viselni, a selymet jól kikészíteni és haszonra fordítani" (Ford. Sárdi Sámuel). 96. p. Ez több tudománytalan, babonás elemet tartalmaz. (ENDREI W. 1969. 136. p.) 49

ENDREIW. 1969.206.]). 5

® 1 bécsi font = 0,56 kg 51 ECKHART F. 1922. 31,32. p.