Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

CSOMA ZSIGMOND: A kóser bor Magyarországon (A kóserezési jog mint adóforrás és a zsidó hitközségek gazdasági önállóságának alapja)

A rendek által megalkotott ipar és kereskedelem törvényei a polgári szabadság tör­vényes biztosítékai voltak az 1939-40. évi országgyűlésen. Ezeket azonban a hitelviszonyok fejletlenségének felszámolása nélkül fejleszteni nem lehetett. Ezek a törvények még a rendi társadalom keretei között alakítottak ki egy külön jogot a kereskedőkre. Az 1840. évi törvények között a kereskedőkről (1840: XVI.tc.) és a gyárakról szóló (1840: XVII.tc.) törvények voltak a kereskedelmi szabad­ság megalapozói. A kereskedői testületek és alkuszok jogviszonyait (1840: XLX.tc), a fuvarozást (1840: XXI.tc.) és a csődtörvényt (1840: XXII.tc.) már megalkotásuk pilla­natában ösvénynek tekintették a polgári viszonyok felé vezető úton. Ezekkel a tör­vényekkel a reformkori zsidók már legálisan élve jobban sáfárkodtak, amihez hozzájárulhatott az, hogy a hitközség zárt világában és védelmében már hosszú évtize­dekkel korábban, éppen a kóser termékek forgalmazása révén is nagy gyakorlatra tet­tek szert. A kóser borok készítését az a jelenség is elősegítette, amit már BALÁSHÁZY János gazdasági szakíró is észrevett, hogy a bor kóserezése nemcsak saját rituá­lis felhasználásra, hanem általános forgalmazásra, fogyasztásra is történt. 31 Ez­zel ő nemcsak sejtettette, hanem ki is mondta azt a több évszázados gyakorlatot, miszerint a zsidó borkereskedők kóser bort általános forgalomba is hoztak. Ez pedig azt jelentette, hogy a jó minőségű borokat felvásárolhatták az északkelet-magyarorszá­gi borvidékeken, és kihasználva a kóser bor kereskedelmi adókedvezményét, nagy nye­reségekkel adták el, A szőlészeti-borászati szakmai körutat tevő, és az ország borvidékeinek problémáit feltáró szakemberek ENTZ Ferenc vezetésével úgy értékel­ték, hogy a több évszázados, szokásos értékesítési kapcsolattal rendelkező szőlőterüle­tek nagy változás előtt állnak az 1867. évi XVII.tc. által társadalmilag egyenrangúvá emelt zsidóság révén. így fogalmazták ezt meg: „Ámde hála a felvilágosultság szelle­mének! A zsidók emancipációja már bevégzett tény; s' valamint a zsidók országszerte emancipáltattak, úgy fognak a haladás vívmányai eredményeiként a beregi borosgaz­dák is emancipáltatni a kóserozó zsidók nyomasztó bilincseiből." 32 A magyar borter­melő társadalom elé pedig követendő példaként állították, hogy: „...több oldalú képzettség és fáradhatatlan munkásság kívántatik meg, mely egyedül azt követeli tőlünk, hogy a magas lóról leszállva és félrelökve a sarkantyús csizma nehezítő feszességét, simulé­kony fürgeséggel és tapintattal fogjunk magunk is a kereskedés kisimított terén, ha bo­rainkból pénzt akarunk csinálni." 3 A korábbi kóserításC vallási szabályokat a dualizmus kori Magyarországon állami rendeletbe foglalták össze. Ebben az időben ugyanis mindinkább előtérbe léptek a ren­deletek. A Magyar Zsidó Szemle 1888. évi. 8. számában tette közzé a szeptember 18­án hozott „Rendelet a kóser hús árusítása tárgyában" című rendeleti szöveget. 34 A rendelet teljes mértékben azonosul a korábban felhozott történeti példákkal, így kimondja, hogy a hitközség kizárólagos joga az árusítás, vagy pedig az általa feljogo­sított személyé. A hitközség autonóm jogkörébe tartozik, hogy önállóan intézkedik a kóser húsnak a tagok részére történő biztosításában. Aki nem volt kóserhúsmérési jog­gal felruházva, az nem hirdethette magát és tevékenységét, sőt megtévesztő héberbetűs

Next

/
Oldalképek
Tartalom