Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

BALASSA IVÁN: A futóhomok telkesítése

Szántóföld a homokon Az elegyengetett homoktalajt a szél még tovább is veszélyeztette, ezért meg kellett kötni. Ennek leggyakoribb módja, hogy erdőt telepítettek rá. A filoxéra megjelenése (1875) után a középhegységekben lévő történeti borvidékeket megsemmisítette. Csakhamar rájöttek arra, hogy a homokon a szőlő megmaradt, itt nem volt hatalma a filoxérának. Ezért egyre nagyobb mértékben telepítettek ide, a már korábban is meglevő szőlők mellé újakat. Ezzel nemcsak a talajt kötötték meg, hanem jelentős mértékű nyereségre is tehettek szert. A homok megkötésében a legjelentősebb szerepet az erdő és a szőlő játszotta. 23. Homokhordó szekér. Szeged. Juhász Antal felv. Móra Ferenc Múzeum. Szeged Szántóföldnek a homokot úgy lehetett megtartani, ha kisebb vagy nagyobb területeket árokkal, sánccal, bokrokkal vagy fasorral vettek körül. Különösen az ördögcérna (Lycium barbarum)^ültetését ajánlották, a külföldi példák .közül pedig főleg Poroszországot emlegették. Ilyen jelentős beruházásokra csak a nagybirtokok vállalkozhattak, pedig a homokot a szegény emberek hódították meg, és azt már a múlt század közepén is jól érzékeltették. „Ha valamely városnak vagy helységnek van minél több 's nagyobb kiterjedésű futó-homoktérsége, mint ártalmas és kártékony birtoka osztassék fel a' föld nélkül szűkölködő szegény pór népek között, kik is minden helyeken bőven találtatnak, nem lévén nekik csak annyi biztos lakhelyük is, hová szegény fejőket lehajthatnák, kik jól tudom kész szívvel el fogják vállalni, csak hogy légyen annyi biztos lakhelyük, és szorgalmatosságuk után oly földjök, melyből mindennapi élelmüket meg-