Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

BÁNYAI JÓZSEF: Adatok a gróf Forgách Károly-féle Ghymes-i uradalomban folytatott vadgazdálkodáshoz és vadászathoz, különös tekintettel híres agancsgyűjteményére

és egy nősténybárány, ugyanazon évben Brüsszelből szintén egy kos és két nősténybárány, végre 1871 évben Frarikrurtból két nősténybárány érkezett."

17 Ezeket először egy ÍOO hold (57ha) területű kis vadaskertben tartották. Majd átkerültek egy 1869-ben bekerített 1260 hold (721 ha) kiterjedésű, sziklacsoportozatokban dús vadaskertbe, az ún. "várkertbe" mely nagyon hasonlított a muflonok eredeti hazájára. Tizenkét évi gondos ápolás után 1880-ra sikerült az állományt 70 darabra szaporítani.

18 Ezideig 37 kost lőttek, ebből FORGÁCH gróf 13-at, a többit vadászvendégei. A későbbi évek során meggyőződött róla, hogy a muflon a klimatikus viszonyokat jól tűri és jól tenyészik, ezért 1883. január 24-én levelet írt a vadászlap szerkesztőjének. Közölte benne, hogy "a rég kilátásba helyezett muflon vad szabadon bocsátása e tavasszal ténnyé válik." Miután biztos benne, hogy e vad hazánk távolabbi vadászterületein is el fog terjedni, célszerűnek tartotta a vadászközönséget "a nevezett vad 3 évi szigorú kíméletére buzdítani."

19 Végre is a szabadon bocsátásra 1883. május 10-én került sor, amikor kb. 80-100 muflont engedett ki a vadaskertből. Ezután a nagy vadaskertet eddig ismeretlen okok miatt végleg feloszlatták. A muflonokból minden eshetőségre számítva - amennyiben a szabadon bocsátottak fenntartása nem sikerülne - 50 darabot egy 180 hold (103 ha) kiterjedésű vadaskertbe elzárva megtartottak.

18 Két év elteltével a szabadon bocsátottak száma - megközelítő állománybecslés alapján - 200 darabra szaporodott, és a muflonok kedvenc tartózkodási helye még mindig a feloszlatott vadaskert, vagyis a ghymesy várromot környező erdőterület volt. (4. sz. fotó.) Számuk évről-évre nőtt, honosításuk óta 1896-ig már 569 darabot ejtettek el a ghymesi uradalomban, ezek közül a legerősebb kos 40,5 kg, a legerősebb juh 30 kg-ot nyomott, ami fényes eredménynek számított.

21 Vadászati törvényben megállapított óvási időt első ízben 1889-ben javasol az Országos Magyar Vadászati Védegylet. "Javasolja, hogy tilalmaztassék a vadászat nyílt területen: muflon-kosra nov.l5-től máj.15-ig, muflon-juhra febr.l-től szepLl5-ig." 22 FORGÁCH Károly a muflon meghonosításával beírta nevét a vadásztörténelembe. 1864-ben FORGÁCH Károly gróf - XAJNTUS János híres utazó helyszíni szemléjén alapuló bíztatására - kísérletet tett az amerikai vadpulyka meghonosítására. Saját területén több vadpulykát is kibocsátott, a kísérlet azonban eredménytelen maradt. Ennek egyfelől az volt az oka, hogy a gyakori szőrmés ragadozók az elővigyázatlan madarakat kipusztították, másfelől rövid idő alatt azt tapasztalták, hogy a vadpulyka hegyek között nem, csak ligetekben tenyészthető. Tőle vett át tenyészanyagot gróf BREUNER Ágoston, akinek zselizi, illetve alsó-ausztriai, graveneggi birtokán százszámra tenyészett a vadpulyka. Az uradalom vadászatairól évről-évre rendszeresen megjelentek a lőjegyzékek. Ezeket a mindenkori uradalmi főerdész (ispán) állította össze. E tisztséget a kezdeti időkben LÜLEY Róbert töltötte be, majd őt követte 1868-tól MATTYASOVSZKY Miklós, végül 1877-től BOROS Mór (Marcel). A vadászatból a személyzet is kivette