Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

SZÖLLŐSY GÁBOR: Wellmarm Oszkár szakértői tevékenysége Törökországban 1932-33-ban

fc£g$<^ MOUTAPaul M3T« PLSYNei Sí ü R k E FAST* 6. ábra A WELLMANN álul javasolt tenyészkörzeti beosztás a szarvasmarhatenyésztésben Tejtermelési szempontból a helyi fajták közül az anatóliai fekete fajtát találta a legértékesebbnek. Véleménye szerint szelekcióval, a tartási körülmények javításával és egyedi takarmányozással gyorsan növelhető lenne a fajta tejtermelése. Az egyedi takarmányozás, amely az állatok tejtermelésének pillanatnyi szintjéhez igazodik, kiemelt helyet foglalt el \VELLMANN-nak a szarvasmarha tartással és takarmányozással kapcsolatos javaslatai közt. Ezt a termelési szintet dekádonkénti tej ellenőrzéssel javasolta megállapítani. A konkrét takarmányadagok meghatározásánál igen szellemes megoldást választott: a karacabeyi legelők fühozamát vette alapul, figyelemmel az évszakok szerinti ingadozásra. Kiszámította, hogy ez a tápanyagmennyiség melyik fajtánál mennyi tej termeléséhez elegendő. Ezt az értéket tekintette alap termelési szintnek, az ehhez tartozó takarmány adagot pedig alaptakarmánynak. Az e fölötti termelési szinthez egy tejelő pótabrak receptet adott és meghatározta, hogy ebből az abrakból mennyi jut egy liter többlet tej termelésére. Pontos és részletes javaslatot adott a borjak takarmányozására is, figyelembe véve a kort az ivart és a fajtát. Külön felhívta a figyelmet a takarmányrépa termesztésének és etetésének fontosságára. A bivalytenyésztés mindössze néhány igen elismerő sorban említette meg, javasolva a karacabeyi bivaly ágazat bővítését A juhtenyésztés fejlesztésében legfontosabb teendőként a legelők javítását jelölte