Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

SZÖLLŐSY GÁBOR: Wellmarm Oszkár szakértői tevékenysége Törökországban 1932-33-ban

tekintette követhető módszernek, de itt is szigorú következetességet, tervszerűséget és a partner fajta gondos kiválasztását ajánlotta. Törökország állatállományát igen vegyesnek találta, részben a korábbi tervszerűtlen keresztezések, részben a helyi fajták egymás közti keveredése miatt. Az egyöntetűség biztosítása érdekében állandó tenyészkörzetek kialakítását javasolta, a ló- és a szarvasmarhatenyésztésében. Ezek konkrét területi beosztására is tett javaslatot. Törökország ló állom anyának döntő többségét alkotó helyi fajtákról megállapította, hogy ellenállóak, igénytelenek, nagy munkabírásúak, de többségükben kicsik. (3. ábra) A török lóállomány javítására a Magyarországon is jól bevált klasszikus módszert ajánlotta: A helyi fajtákat első lépésben arab ménekkel kell homogenizálni, nemesíteni, és küllemi hibáikat kijavítani. A következő fázis a csontozat és a testtömeg növelése. Ehhez a munkához kitenyésztett, genetikailag stabil angol félvér fajtákat célszerű használni. Mivel a Magyarországról importált noniusokkal kapcsolatban 1924 óta folyamatosan igen jók voltak a törökországi tapasztalatok, így elsősorban ezt a fajtát ajánlotta. (4. ábra) WELLMANN tanulmányútja idején a török lóállomány az arabbal való nemesítés stádiumánál tartott, illetve egy jelentős része már túl volt ezen a fázison. Ezért a tenyészkörzeti beosztásban a körzetek nagyobb 3. ábra Çifteleri helyi kanca