Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti terményvásárok, mint a XIX. századi nagytáji munkamegosztás eredményei

A makói parasztpolgári fejlődésű kertészek 1879-tól Bánátba is átmentek hagymát termelni, ugyanis a friss erdőirtású földön kitűnő minőségű hagyma termett. A bánáti földbirtokosokkal a haszonbérleti szerződést maguk a hagymakertészek kötötték meg. Az egyre növekedő termelés egyre növekedő kivitelt és egyre jobb hímevet biztosított Európában. 1886-ban még 17 vagon hagymát szállítottak ki az országból, 1888-ban már 686 vagonnyit, és 1890-ben 65-szeresét vitték ki a négy évvel azelőtti mennyiségnek, 1110 vagon mennyiségben. A makói fokhagyma és vöröshagyma Gömörbe is eljutott Kövi /Kamerany Cseh és Szlovák Köztársaság/ falucska élelmes evangélikus, szlovák fuvarosai révén. A szeptembertől karácsonyig árult makói hagyma Piimok-Miskolc-MezóTcövesd-Szolnok-Makó útvonalon jutott el Szepes, Liptó és Sáros megyékbe.

32 Gyulán hagymatimek hívták azt a helyet, ahová a Maros mellékéről, Makóról, Csanádról (Cenad-Románia), Zsombolya (Iimbolia-Románia) vidékéről és Bánátból szállították a hagymát A vöröshagymát földön kupacba rakva árusították, a fokhagymát pedig füzérben, koszorúba kötve. A békési hetipiacon a doboziak rakodták ki öklömnyi nagyságú, híres fokhagymáikat A XIX. század közepén Baja az egyik legfontosabb kereskedő központ volt, június 29-én, Péter-Pál napján tartotta fokhagymavásárát. Baján és környékén a talaj nem 8. Piaci kép, fokhagymát árusító asszonyok, Baja, Kresz M., 1960, 199.550, A Néprajzi Múzeum fotógyűjteményéből