Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)
CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti terményvásárok, mint a XIX. századi nagytáji munkamegosztás eredményei
A TÁJEGYSÉGEK VÁSÁRAI ALKALMÁVAL RENDEZETT ÉVSZÁZADOK SORÁN KIALAKULT KERTÉSZETI TERMÉNYVÁSÁROK. A vásárok alkalmával megforduló nagy népesség szomját-étvágyát csillapítandó, a helybeliek mindig árultak - ha olyan időszakban rendeztek vásárt - gyümölcsöt, zöldséget. A vásárt sok helyen az alapján nevezték el, hogy melyik időszakban milyen kertészeti termény ért, vagy éppen azokkal milyen jellegú" munkavégzés, ápolási munka volt soron. így pl. tartottak szüreti vásárt, dióverő vásárt Erdélyben, meggyérési vásárnak hívták az egyik békési vásárt, gesztenyevásárnak a pécsváradi Lukács-napi vásárt, cseresznyeérésinek a csicsói vásárt, több helyen káposzta vásárnak az őszi november eleji vásárokat, míg Csikszentmártón (Sinmartin - Románia) Márton-napi vásárát mogyoróvásárnak hívták a székelyek. Nagy volt a kereslet a búcsúvásárok alkalmával a kertészeti termények iránt, így Gyergyóban pl. Csomafalva (Ciumani - Románia) Péter-Pál napi búcsúját az itteni gyümölcsárusokról cseresznyevásámak is nevezték. A hányi pusztai Szent Anna búcsúban a századfordulón nagyon sok dinnyeárus és fokhagymaárus pakolt ki. De a keceü Szentháromság vasárnapi búcsút tréfásan salátabúcsúnak hívták, míg a jánoshalmi Szent Anna-napi búcsút tökbucsúnak, az algyőit pedig tökkáposztásnak nevezték. Tökkáposztával csúfolták a csépai Jakab-napi búcsusokat is, míg a Szeged-alsóvárosi Havi Boldogasszony búcsúnak kovászosuborkás búcsú volt a neve. Dinnyés, szilvás és egyéb gyümölcsös gyerekek érkeztek a munkácsi Csernikhegyi (Csernyik - Szovjetunió) kolostor Latorca partmenti búcsújára is, ugyanúgy, ahogy a baranyai Kernend augusztusi és szeptemberi búcsúin szintén sok dinnyeárus jelent meg, vagy pedig Máriavölgy nyári-őszi búcsúit is sok gyümölcsös kofa kereste fel. Nemcsak a vásárban árult, vagy abban az időtájban érő-fogyasztható kertészeti termékről kaphatta nevét a búcsú, hanem a nagytömegben árult kertészeti termény akár a vásároshely nevét is adhatta. Ez a falunév pedig a sajátos szakosodásra utal, mint pl. a káposzta, alma, hagyma, meggy szavakkal összetett helynevek, amelyek semmilyen kapcsolatba sem hozhatók az egykori árpádkori szolgáló népek, vagy a földrajzi névadás szokásának rendszerével. Pl.: Káposztásmegyer, Káposztásszentmiklós, Hagymásbodon, Medgyes, Dunaalmás, Almáskeresztúr stb. A falvak közti egykori munkamegosztás emléke, mint falucsufolók, továbbélhettek pl. Magyar-Egregyet gyümölcsös egregyként, a Pécs környéki bosnyák falvakat a nagymérvű káposztatermesztés miatt kapuszáriknak hívták, a szakcsiakat tökmagosoknak, a vásáraljaiakat pedig az ottani pamukalmával csúfolták. 16 . A termőtájak és vidékek a termésbőség idején mindig találkoztak a vásároshelyeken, a vásárközpontokban. Számtalan adat bizonyítja a kertészeti terményeknek, a gyümölcsnek és a zöldségnek a forgalmát, akkor is ha termésbőség, de akkor is ha termésszűke köszöntött be. A gyümölcs és a zöldségféle mindig eladható áru volt.
