Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

CSOMA ZSIGMOND: Kertészeti terményvásárok, mint a XIX. századi nagytáji munkamegosztás eredményei

zott. Ezek a terményvásárok már nem a korábbi funkciót töltötték be, - vagyis az őszi terményvásáron az egész évi szükséglet beszerzését, amit a paraszti háztartás lassú fogyasztással élt fel, - hanem az egyszerre érő, friss, könnyen romlandó és sérülékeny nyári-nyárvégi zöldség és lédúsos gyümölcsféleségek gyors továbbadása, vagyis kereskedők révén a külföldre történő továbbítása volt a fő cél. E kétféle kertészeti terményvásár - vagyis az őszi, régi típusú és a nyári- nyárvégi új típusú között nemcsak az időpont, a kínált termék és a vásári forgalom nagyságában, intenzitásában volt különbség, hanem a. vásárt életrehívó termelő kultúrában, az agrártermelés szerkezetében beállott alapvető változások sorozatában. A régi első típusú kertészeti terményvásárt nem az árútermelő jelleg uralta, nem is biztos, hogy árufeleslege volt annak a parasztgazdaságnak, amely kertészeti terményével a piacra-vásárra ment, hanem esetleg a kényszer, a pénz-vagy más termény-termékszűke hajtotta terménye eladására a gazdát. Ezért ezek a régi-hagyományos típusú kertészeti terményvásárok elsősorban a cserén majd a pénzforgalmon alapultak, ahol azonban nem a nyereség volt az elsődleges szempont. A közvetítők rétege itt nem meghatározó, a termelők közvetlen kapcsolatba kerültek a vásárló tömegekkel. E vásártípus alapja a kevésbé bővített újratermelést folytató paraszti üzem volt, ahol a háztartás eüátása az elsődleges cél, árútermelés - mint profitot, jövedelmet hozó tevékenység ezeknél nem volt meghatározó. Nem úgy, mint a XlX.század második felében megjelenő új második típusú intenzív árútermelő, családi és bérmunkán nyugvó, nagy szaktudást igénylő, nagy kézimunka ráfordítással termelő, piacérdekelt tanya - és városkörüli kertészeti gazdálkodás tömegvásárainál, amelyet l-l féle zöldség vagy gyümölcs értékesítésére rendeztek meg. így bár sokszor együtt élt ez a két típusú vásár, az a fogalom, hogy kertészeti terményvásár, más-más termelőkúltúra hátteret jelentett a különböző kertészeti növényfélék vásárai esetében. Vizsgáljuk meg az első típusú kertészeti terményvásárt A Kárpát-medence a török hódoltság után kertészeti terményekben relatíve szegényebb terület lett amit csak tovább fokozott a XVIII-XIX. századi egyoldalú garx>naœntrikus szántóföldi növénytermesztés és a kedvezőtlen közlekedési-kereskedelmi lehetőség. A kertészeti áruk szegénysége, viszonylagos, mert pl. hagyásfákról, határjelölő famatuzsálemékről, erdőkben nemesített, oltogatott vad gyümölcsfákról, ártéri gyümölcserdőkről, szőlőhegyeken álló gyümölcsfákról ugyan van tudomásunk, de ezek termése általában csak egy-egy család vagy kisebb közösség igényeit elégítették ki, miközben a nagy mennyiségű termés óriási mértékű elpocséklása mellett más területek pl. éppen ezekből a terményekből szenvedtek nagy hiányt Ezért alakulhatott ki a kertészeti növények és termények értékesítéséről az a képem, hogy a helyi termesztés ellenére Magyarország belső területein, hiány mutatkozott a kertészeti terményekből, amit a Kárpát-medencét övező hegyvidéki - folyóvölgyi zónák területéről tudtak mindig folyamatosan kielégíteni. Persze a nagyfokú hiány és igény mellett a hegyvidéki -