Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)
MÁRTHA ZSUZSANNA: Az állati eredetű fehérjehordozó élelmiszerek fogyasztása Magyarországon az 1880-as évektől a második világháborúig
módja olcsóságuk. Helytelen eljárás szerinte a termelés csökkenő jövedelmezőségének áremeléssel történő kompenzálása, hiszen ez újabb tömegeket kapcsol ki a keresletből, a fogyasztásból. Különösen károsnak tartja a népegészségügyre az élettanilag fontos tápanyagokat hordozó élelmiszerek árának gyakori emelését. 27 Az 1943-ban indult és 1944 elején még megjelent "Mezőgazdasági Munkatudomány" c. folyóirat a mezőgazdasági munkások élelmiszer-fogyasztásával foglalkozó közleményeket is publikált Ezek egyikéből pl. kJttinik, hogy egy 1941-ben kötött munkaszerződés szerint az aratópárok egyéb élelmiszereken kívül átlagosan heti 1,19 kg húst kaptak abban az esetben, ha az élelmezés legnagyobb hányadát tevő kenyér és tészta alapanyagát nem búzában, hanem lisztben mérték ki nekik. 28 Ugyanez a folyóirat közölte, hogy 1943-ban egy 30 000 kat. holdas tiszántúli uradalom summásai közül az I. osztályúak egyebeken kívül havonta 4 kg, a II. és III. osztályúak pedig 3 kg marhahúst is kaptak élelemül. 29 Egy másik tanulmányban olvasható, hogy egy öttagú (1 férfi, 1 nő, 1 tízéves, 1 nyolcéves és 1 hatéves gyermekből álló) mezőgazdasági napszámos család által egy év alatt elfogyasztott élelmiszerek köztött 200 liter tej és 25 kg marhahús lehetett, ami távolról sem felelt meg a táplálkozásélettani követelményeknek. 30 HAMAR Norbertnek 1947-ben megjelent írása szintén a táplálkozási szükségletek felmérésével és a második világháborúban hadszintérré vált ország népének táplálkozását befolyásoló tényezőkkel foglalkozik. Az 1938/39-es gazdasági év átlagos élelmiszer-fejadagjai alapján méltán kifogásolja, hogy az állati fehérjét tartalmazó élelmiszerek között különösen a tej és a tojás fogyasztása volt rendkívül alacsony. 31 Fentebb idézett élelmiszer-fogyasztási becslések többnyire más-más módszerrel készültek, ezekből mégis megállapítható, hogy KELETI Károly adatfelvétele óta eltelt fél évszázad alatt Magyarországon a húfogyasztás csökkent; a két világháború közötti időszakban fejenkénti fogyasztása az évi 30 kg-ot sem érte el a korábbi 34,47 kg-mal szemben. A tejé viszont jelentősen és a tojásé kissé emelkedett. A magyar népélelmezés a második vüágháború előtt a helyes táplálkozás szempontjából elmaradott volt majd a második vüágháború utolsó harmadában és a háborút közvetlenül követően a hazai élelmezési helyzet átmenetileg tovább romlott 32 1935-ben az általános mezőgazdasági üzemstatisztikai felvétel keretében mind a gazdaságok, mind a gazdaság nélküli állattartóknak - a belföldi fogyasztást és a kivitelt lehetővé tevő - teljes állatállományát írták össze. 33 Ennek eredményét a 10. sz. táblázat tartalmazza. A gyér szakirodalmi és az egymásnak nem ritkán ellentmondó statisztikai adatok - sajnos - nem tették lehetővé, hogy a múlt század nyolcvanas évei óta eltelt száz esztendőben az állati fehérjéknek a mindenkori táradalmi-gazdasági viszonyoktól függő fogyasztásáról az általunk közöltnél összefüggőbb képet adjunk. Az első világháborút közvetlenül megelőző évtizedek alatti országos hazai élelmiszer-fogyasztásról hivatalos statisztikai adat nem is áll rendelkezésünkre és ugyanígy vagyunk az első vüágháború idejének élelmiszer-fogyasztásával.
