Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

TAKÁCS IMRE: Földművelésügyeink a magyar közigazgatás rendszerében a XVIII. századtól

sága a rövid megszakítással 1686-tól 1848-ig fennállt Magyar Kamara bürokratikusán szervezett kormányszék kinevezett szaktisztviselökkel. Hatásköre valamennnyi gazdasági és pénzügyi igazgatási szerv működésének feügyeletére és ellenőrzésére terjedt ki. Kezelte a kincstári javakat, a regálékat és az adót. Új adónem volt akkoriban az állandó hadiadó /contributio/, ezt a rendek az 1715:VIII. törvénycikk értelmében felállított állandó katonaság fennrartására 2 1/2 millió forint értékben szavazták mag. Csak a jobbágyok fizették. Magyarország közigazgatásának legrégibb területi egységei a vármegyék voltak. A nemesi igazgatási önkormányzat hagyományos rendszere ebben a formában szintén 1848-ig maradt fenn. Kevésbé jellegzetes közigazgatási egységek voltak 1848 előtt a király földesurasága, igazgatási és bírói hatósága alatt álló szabad királyi városok, ezek belszervezete időnként változott, II. JÓZSEF mind a vármegyéket, mind a szabad királyi városokat a helytartótanács alá rendelte, majd hozzákapcsolta az újonnan alapított egyházi és tanulmányi bizottásgokat, valamint a magyar kamara megszüntetése után létesített kincstartói hivatalt is, amelynek székhelyét Pozsonyból Budára helyezte át. A földművelési ügyek közigazgatását a vármegye-rendszerben, a szabad királyi városokban és a feudális korból itt maradt ún. szabad kerületekben, székeken, territóriumokon, valamint a katonai igazgatás alatt álló határőrvidéken a helytarótanács és fennállásának idején a magyar kamara irányította és ellenőrizte.

1 Alsófokú igazgatási egységek voltak a földesúri hatóság alatt álló, de szokásjogon némi önkormányzattal bíró községek. 1848-ig csak a jobbágyföldek közigazgatása tartozott a községi szervekhez, a földesúri majorsági földeké kívül esett a községek feladatkörén. A községek közül kiemelkedtek a mezővárosok, ezeket bírójuk és más választott funkcionáriusaik hatásköre, és ha nem voltak privilegizáltak, úrbéri szolgaitatásaiknak a földesúrral történt megállapodás szerint többnyire egy összegben való közös lerovása különböztetett meg a jobbágyközségektől. 1746-ban MÁRIA TERÉZIA Bécsben gazdasági igazgatóságot /Commersdirectoriumot/ alapított, ehhez tartozott utóbb a bányászat kivételével minden gazdasági és kereskedelmi ügy közigazgatása. 1762-ben a gazdasági igazgatóságot egyetemes gazdasági tanáccsá /Hofcommerzien-Rattá/ alakították át, amelynek hatásköre a Habsburg birodalom valamennyi országa gazdasági ügyeinek intézésére terjedt ki és mert a birodalom egyes országainak természeti viszonyai és közjogi berendezkedése különbözőek voltak, azok kormányszékeiből tanácsosokat rendeltek Bécsbe segítségül az ügyek intézéséhez. A magyar ügyek vitele során többnyire a helytartótanács véleményét is meghallgatták. 1769-ben az egyetemes gazdasági tanácsból véleményező szervként államgazdasági bizottság /StaatswirtschaftsDeputation/ lett, míg érdemben a birodalom országainak illetékes kormányszékei intézkedtek. A II. JÓZSEF után visszaállított magyar kamara mindinkább kiterjesztve főfelügyeletét az összes közületi pénzügyekre, azon volt, hogy a bécsi udvar számára minél több