Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

OROSZI SÁNDOR: A szalvón tölgyesek legendája és valósága

is határozott, ütemes fakitermelést kívántak. A szlavón tölgyesek eltűnését fájlaló szakemberek viszont a vagyonközségi erdőkben látták a régi erdőkre emlékeztető fák fennmaradásának biztosítékát, ha már "az élet prózájában mindenkor érvényesülő anyagi előnyök nem engedték meg azt, hogy a szlavóniai erdők eme virágából (ti. a beruházási alap erdőiből) pár holdnyi bokrétát konzerválhattunk volna az utókor számára." 25 A beruházási alap erdőit tehát 1911-ben végleg kivágták, mig az állami erdőket 1921-ig kívánták letermelni. DARÁNYI Ignác földművelődésügyi miniszter 1908ban úgy látta - a gyenge fakelendőségi viszonyok alapján is -, hogy talán túlságosan is borúlátóan ítélték meg annak idején WESSELY-ék az erdők egészségi állapotát, nem olyan sürgős a szlavóniai tölgyesek kitermelése. Ugyancsak ekkor vetődött fel a természetvédelem kérdése is. Védett területekről azonban bizonyított adataink nincsenek. 26 III. Az állami erdőket (és a beruházási alapét is) a Vinkovcei Főerdőhivatal kezelte, amelyet 1885-ben közvetlenül a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium alá rendeltek. A több mint 70 ezer hektáron, 9 erdőgondnokságban gazdálkodó főerdőhivatalnak mintegy 54 ezer ha tölgyese volt Miután a beruházási alap erdeje 1911 -ig elfogyott, a főerdőhivatalnak mindössze 2148 ha öreg tölgyese maradt, hogy mennyi fával, azt csak becsülni tudjuk. Ha elfogadjuk, mely szerint 1 ha-on kb. 40 törzs volt, akkor összesen mintegy 86 ezer darab maradhatott (fatérfogatukat 350 ezer m

3-re becsülték.) 27 A főerdőhivatal erdői két nagyobb egységben terültek el. Az egyik a felső, a gradiskai részt, a másik, az alsó, a bródi részt alkotta. Az erdőrészleteket általában 100 kh-as tagokra osztották, amely a kezelést nagyban megkönnyítette. Kövessük most nyomon a fa útját. Hogyan is lett belőle világhírű, piacképes termék? Még az 1885. év előtt, amikor a zágrábi erdőigazgatóságon keresztül intézték Budapestről a kincstári szlavón tölgyek ügyeit, egy hosszútávú fakitermelési tervet készítettek. Az 1882-től 1921-ig terjedő beosztást azután 10 évekre, majd évekre bontották le. 28 Az így megállapított kitermelendő famennyiséget (mert fatérfogatot terveztek) a természetben felmérték, kijelölték. A táblázatban egy ilyen felmérési kimutatást adunk meg.

2 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a becslés az évtizedek során jelntősen fejlődött, és pontossá vált. Kezdetben ugyanis csak 40-80,81-105 és 106 cm feletti vastagsági osztályokat állapítottak meg, tehát jóval elnagyoltabbak voltak a méretfelvételek. Ugyanakkor csak a tölgyek szerepeltek benne, az ún. "fehérfát" (kőris, szil stb.) korábban eladták. Ezek értéket csekélynek ítélték, gyak-