Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

BALÁZS GYÖRGY: Élőerővel működő malmok a Kárpát-medencében a XVIII-XIX. században. III. Szárazmalmok

A közérjenhajtó szárazmaimoknál szép számmal találunk példákat arra nézve, hogy teljesítményüket úgy "növelik", hogy egy telekre több malmot telepítenek. így például Debrecenben nem volt ritka a kettős, sőt hármas malom sem (ez esetben tehát egybefüggő, kapcsolódó malomházakról és kerengőkről van szó), illetve egy telken két-három, sőt négy különálló malmot építettek. Ilyenkor általában a lisztelő malom mellett volt egy-egy kásahántoló, esetleg olajütő malom is. E malmok tervezői között találunk egyszerű molnármestert, de építőmérnököt is. A debreceni levéltár tervei közül talán legszakszerűbb a VERES István ácsmester által tervezett kettősmalom alaprajza, metszete.

43 (10. sz. ábra) 10. ábra: Keaósmalom Debrecenből a 1862-böl. BALÁZS Gy. 1990.19. kép. A középenhajtó szárazmalom olajütő malomként működve közelíti meg leginkább azt a többfunkciójú felülhajtó malmot, amelynek fogaskerék áttételei az őrlőszerkezetet., kötél- vagy laposszíj áttétele pedig szitaszekrényt, rostát is működtette. Ilyenre is találunk példát a Debreceni Állami Levéltár anyagában.

44