Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)

SZAKÁCS SÁNDOR: A fordulat éve és az ötvenes évek

A pozicionálisan legelőnyösebb helyzetű Egyesült Államoknak erre kész filozófiája volt: liberalizált magánvállalkozásra épülő, vámkorlátokat leépítő, diszkrimináció mentes világgazdaság, vagy ennek praktikus változata: piacok kellenek, nagy piacok szerte a világon, piacok, melyeken jól lehet eladni és venni, piacok, ahol szabadon áramolhatnak értékek, s érvényesülhetnek képességek. Hát igen. Ismét, de most már valóban egyedül került világméretű kihívás elé a szovjet vezetés, azaz SZTÁLIN és köre. Tud-e jobbat ajánlani? Természetesen nem tudott. Elfogadni sem tudta, hiszen s naturalizált és inkább elvonó mint újraosztó jellegű szovjet gazdaság lényegét tekintve volt ellentéte a szabad vállalkozásra alapozott s ennek eredményessége alapján egyénileg haszonelvű piaci szisztémának. (Nálunk ugyanezt a problémát az elvileg közel hasonnemű kisgazda-kommunista politikára vetítve fogalmazták így: "Ki izolál, kit?" "Ők bennünket, vagy mi őket?") Expanzió és izoláció tehát nem azonos alternatívák voltak, hanem adottságként merültek fel még az előtt, hogy a felügyeletiből a békeállapotba az átmenet megvalósult volna. Magyarán szólva: térrendszert! meghatározottságok adtak lehetőséget az erőhatalmi képességek szabályai szerint, Nyugaton a gazdasági expanzióra és integrációra, Keleten SZTÁLIN és köre filozófiájának és praxisának lényegét tekintve izolációs képviseletére. Ebben a keretben bármely (viszonylag megbízható és kellően részletes) kronológia segítségével is lépésről lépésre lehet regisztrálni a különelvű és öncélú lépéseket, egészen a szakítási plitika 1947. évi nyilvánosságra hozásáig. Kevésbé lehet tisztán látni a Magyarországon működő kommunista vezetés akcióinak közvetlen indítékait és mozgató erőit. De dokumentálható, hogy az 1945. évi választások után "revánsot" kívántak venni az abszolút győztes többségi párton, s hogy nagyjából még ebbe a sorba illeszthetők a Baloldali Blokkhoz csatolt akciók és "népítéletek". De lényegileg már koalíciót szétvető szándékot mutatnak a Magyar Közösség-i per, KOVÁCS Béla elhurcoltatása, illetve más a többségi párt szétzúzására szervezett és egyéb akciók. Elméleti, így lényegileg stratégiai önállótlanságuknak nyilvánvaló jele volt, hogy helyzetelemzéseiket is jobbára a szomszéd pártok vezetőinek szótárából vették (új demokrácia, népi demokrácia, népi demokrácia mint külön út, mint proletárdiktatúra szovjet forma nélkül, majd azzal együtt stb.), vagy közvetlen SZTÁLIN útmutatásaira építették. Rutinosan fogadták a rajtaütésszerűén beterjesztett helyzetelemzést a nemzetközi helyzetről a Tájékoztató Iroda első ülésén, s vették tudomásul az "egy"ből "két" tábor elvét és az ehhez kapcsolt "egyeztetéseket" és elhatározásokat. A hazai realitásoktól való teljes elszakadásuk tényét formailag is tisztázzák 1948/49 fordulóján, kezdetben némileg habozva és bizonytalankodva, végül azonban teljes határozottsággal. Ennek kétségtelenül lökést ad a Tájékoztató Iroda első ülése, külön keretet a 2. vagy bukaresti ülése, amikor elvetik a több út lehetőségét, s egyben - stílszerűen egy Bukarest melletti királyi kastélyban - pártjaik és népeik háta mögött, egy újabb rajtaütésszerű szovjet előterjesztésre az egész térségre vonatkzóan megszavazzák a kolhozosítást. Az MDP vezetői az egy út tételét különféle módon, lényegileg azonban egybe-