Szakács Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1990-1991 (Budapest, 1991)
BALÁZS GYÖRGY: Élőerővel működő malmok a Kárpát-medencében a XVIII-XIX. században. III. Szárazmalmok
KÖZLEMÉNYEI, 1990-1991 127 ÉLŐERŐVEL MŰKÖDŐ MALMOK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN A XVIII-XIX. SZÁZADBAN III. SZÁRAZMALMOK Balázs György A Kárpát-medencében a XVIII-XIX. századra az élőerővel működő malmok széles skálája alakult ki: - a taposómalmok 1 - a tiprómalmok 2 - a szárazmalmok 3 Jelen tanulmányban a szárazmalmokról szóló adatok rendszerezésével, újabb adatok feltárásával a típus három, egymástól eltérő kialakulású, fejlődésű variánsát, altípusát kívánjuk bemutatni. Nincs semmilyen pontos adatunk arra nézve, vajon az élőerővel hajtott áttételes malom mikor jelent meg a magyarság használatában. Bár az utóbbi évtizedek kutatásai nyomán a honfoglaló magyarságról tudjuk, hogy az állattartás mellett a szántóföldi növénytermesztést is ismerték, mégis a gabonafélék őrlésére szolgáló bonyolultabb malomszerkezet ismeretét nem feltételezzük ebből az időből. A tárgyi anyag hiánya mellett elég itt csupán az étkezési szokásokra utalnunk. 4 Arra sincs támtxmtunk, vajon a szárazmalom honnan került a Kárpát-medencébe? Nem tekinthetjük semmiképpen helyben kialakult szerkezetnek egyik típusát sem. Nem elődje mindazonáltal a Pannónia provincia ásatásaiból előkerült ú.n. "pompeji" típusú malom egyiknek sem. A pompeji malom és a Kárpát-medencében (és persze Európa-szerte) használatos szárazmalmok közötti lényeges különség az, hogy az utóbbiak mind áttétellel működtek, a meghajtó szerkezet és az őrlőkő között energiaátvivő fogaskerekek, tengelyek, orsók közvetítenek. Egy- vagy kétlépcsős áttétellel működnek attól függően, hogy a forgómozgást egy- vagy két pár fogaskerék-orsó áttétel gyorsította a meghajtó és az őrlőszerkezet között. A pompeji típusú malom, bár ugyanúgy élőerővel - szamárral, rabszolgákkal - hajtották, direkt meghajtású, áttételek nélküli szerkezet Az első írott adat a szárazmalomról a Kárpát-medencében a XV. századból való:
