Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

CSOMA ZSIGMOND: Az archaikus faépítkezés emlékei a nyugat-magyarországi szőlőhegyeken

9. kép. Háromosztatú keresztboronafalú présház Nagymizdó (Vas m.) szőlőhegyén. jesen idegen elem. (7. kép) A boronafalakban a gerendák esetleg nem voltak elég hosszúak, ezért azokat kényszerből toldani kellett. A toldás általában a 19. század második felétől készült két vagy többosztatú építményeknél gyakori. Az egyosztatú pincekamrák falai ugyanis nem voltak olyan hosszúak, hogy egy szál gerenda át ne érje, ugyanakkor a 19. század közepén már kevés nagy gerendafát adó erdőt lehetett találni. Természetesen a boronafa minősége vagyoni-társadalmi kérdést is felvet, mert egy szerényebb helyzetű parasztember toldott gerendafalú építménnyel is beérte. Az Untere Fangs nevű szőlőhegyről, Kulm község határából (Burgenland) mutatok be egy kétosztatú pinceromot, ahol a gerendatoldások jól szemügyre vehetők. A gerendatoldások valamelyest gyengítették a boronafalat, ezért az értéket rejtő, bortárolásra használt pincekamra helység oldalfalát mindig ép, teljes gerendákból rótták össze. (8.kép) Vizsgálataim azt is mutatják, hogy a fokozatosan jelentkező fahiány miatt a korábbi 17-18. századi boronafalú pincék gerendái még méretre nagyobbak, a keresztborona kiképzése a sarkokon jelzi is az egykori gerendák nagy méretét. A 19. század második felében - még hagyo10. kép. Keresztboronafalú, kétosztatú présházas pincekamra Kercaszomor szőlőhegyén.