Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS: Agrártörténeti emlékek a középkori Szentkirály faluban. (Gazdasági épületek a 4-4/a. ház bel telkén.)
réteg), alatta pedig egy korábbi tapasztás. 1980-ban kiderült, hogy az épület gödrét kétszer megújították, azaz összesen három tapasztásréteg található benne. A fentiekben a legkésőbbi állapotot ismertettük. A11. réteg alatti II. agyagtapasztást sárga homokkal keverték (12. réteg). Alatta szintén a használat során felgyülemlett faszenes, szerves, „trágyás" réteget találtunk (13. réteg). Ez alatt volt egy hulladékokkal vegyes homokos-iszapos betöltés, legalul pedig feltártuk az I. agyagtapasztást, amelybe sárga homokot és meszet kevertek (15. réteg). A legkorábbi szint mélysége középen kb. 206 cm volt, a gödör falai meglehetősen meredekek voltak, a bejárati oldal volt lépcsőzetesen kialakítva. A tapasztás alatt a munkagödör aljára került kevert homokos föld, alatta az altalaj jelentkezett Ebben a mélységben (215-220 cm) elértük a talajvíz szintjét. A földbe mélyített épület gödrének teknőszerű kiképzése, aljának tapasztása a rárakódott vastag szerves réteggel (amelyben számottevő konyhahulladék nem volt!) arra utal, hogy az épületet állattartásra használták. Emberi hajléknak vagy munka végzésére ásott gödörnek nemigen lehetett alkalmas. Termény tárolására kerek, szűk szájú, lefelé bővülő vermeket használtak, mint amilyenek ezen a beltelken is nagy számban előkerültek. Legvalószínűbb tehát, hogy a földbe mélyített épület gödöról volt TÁLASI István említ a Kiskunságról földbeásott, nyergestetejű telelőépítményt ilyent juhok vagy disznók teleltetésére építettek. 28 A földbeásott kutrica a Kiskunságban ellető volt disznófíjaztatónak is nevezték. Ezek meglehetősen szűkek voltak. A régi gazdaságban a disznót csak akkor tartották ólban, ha malacot vártak vagy hizlalni akarták. 29 Tekintettel arra, hogy a juhokat régen ritkán tartották födél alatt, a beltelek 1. sz. gazdasági épületét sertésólnak határozzuk meg. Egyértelműen erre az állatfajra vall, hogy az alsó szerves, „trágyás" rétegben disznóürülék összeszáradt maradványát találtuk meg. Az I. tapasztott járószint fölötti vastag homokos-iszapos betöltés eredete problémát okoz. Ebben sok hulladék volt: kerámia is, de főként állatcsontok. A gödör aljának északnyugati részén, közvetlenül a jelentkező talajvíz szintje fölött két lókoponyát találtunk egymás mellett, az egyik 10 cm-rel magasabban feküdt. Ugyanebből a körzetből került elő kutyaállkapocs, szarvasmarha koponyatöredék szarvcsappal, csigolyák és egyéb állatcsontok. Ez a réteg az épület használata idején nemigen kerülhetett ide, ezért arra gondolunk, hogy a gödöról alját a II. tapasztassál való megújítás előtt szándékosan feltöltötték. Erre magyarázatként szolgálhat a talajvíz közelsége, amely a középkorban is hasonló volt. (A Szentkirályon eddig feltárt gödörkutakban a vízszint az eredeti gerendabélés szintjén állt be.) Lehetséges, hogy egy erősen csapadékos évben a gödöról használhatatlanná vált, ezért emelték meg mintegy 40 cm-rel az alját (a II. agyagtapasztás mélysége 164 cm). Talán a tetőszerkezet megújítása is ezzel egyidőben történt a délnyugati és a déli oldalon ugyanis a cölöplyukak az ágasfák megújításáról tanúskodnak. 28 TÁLASI 1.1936.122. p. 29 TÁLASI 1.1936.147-148. p.; MNL L 589-590. p., IL 224. p., V. 528. p.
