Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

TARABA MÁRIA: A „magyar mezőgazdasági szakirodalom könyvészete" című kiadvány létrejöttének története II. rész. Megvalósulás

Elöljáróban DÓCZY ismételten hangsúlyozta, hogy „...a könyvtári személyzet munkája nem merülhet ki egyszerű leltározási és kezelési teendőkben, sem az olvasó közönség és a tudományos kutatók kiszolgálásában. A bibliothekarius és archivárius mindenkor bizonyos tudományos tevékenységet is jelent." Tiszteletreméltó az a szakma és hivatásszeretet, amely kitűnik DÓCZY soraiból, amikor ennek jegyében teljes felelősséggel vállalja a bibliográfia elkészítését: „Ha ... a mezőgazdasági közkönyvtár hivatása magaslatán akar állani, úgy vállalnia kellene azt a szép és hálás feladatot is, melyre éppen muzeális jellegénél és azon körülménynél fogva, hogy a könyvtár gazdaságtörténeti része nagyértékű és gazdag, szinte kötelezve is van, s melyet helyette semmiféle más tudományos intézetünk el nem végezhet. Vállalnia kell, hogy elkészítse a magyar mezőgazdasági irodalom rendszeres bibliográfiáját a legrégibb időktől fogva egész napjainkig, s ezzel előkészítse, lehetővé tegye mezőgazdasági irodalmunk történetének megírását, s a magyar egyetemes történetírásnak is egy szinte nélkülözhetetlen forrásgyűjteményt szolgáltasson." E gondolat szinte válasz WENZEL Gusztávnak a „Magyarország mezőgazdaságának története" című 1887-ben közzétett, - a magyar mezőgazdaság történetét tudományosan összefoglalni próbáló - kötete elé illesztett soraira: „...eddigi irodalmunkban Magyarország mezőgazdaságának történetébe törött út még nem vezet, s hogy sem a hatalmunkban levő kútfői adatok nincsenek még annyira átvizsgálva és előkészítve, hogy azok alapján közvetlenül munkát írni lehetett volna, se a fejtegetések alakjára nézve nem nyújtottak irodalmi előzményeink biztos támaszt... ...legyen szabad minden ügybaráthoz, ki Magyarország mezőgazdaságának történetére nézve kiegészítő vagy felvilágosító kútfői adatok birtokában van, még azon kérést intézném, hogy szíveskedjenek ezen adataikat a hazai tudományosság érdekében közzé tenni és értékesíteni..." DÓCZY reális számot vetett a lehetőségekkel. Mivel tudta, hogy a teljes bibliográfia csak hosszú évek alatt valósítható meg, ezért ebben a felterjesztésben csak az első kötet elkészítéséhez kért személyi és pénzügyi segítséget. E kötet a hazai könyvnyomtatás kezdetétől 1830-ig, SZÉCHENYI „Hitel" című munkájának megjelenéséig, - amit DÓCZY „a modern gazdasági irodalom kezdőpontjának" nevezett - terjedt volna. Az összegyűjtött anyagot áttekinthetően kívánta rendszerezni, kiegészítve a szerzők rövid életrajzának közlésével. Ezt követően a könyvtárvezető hivatkozott a két világháború közötti időszak kiemelkedő nagy tudású történészeire: DOMANOVSZKY Sándorra és SZEKFÚ Gyulára, akik messzemenően támogatták a bibliográfia elkészítését, melyet „nemzeti feladat"-nak tartottak. DÓCZY a Múzeum könyvtára érdekében is szorgalmazta a bibliográfiát, remélve, hogy a kiadvány révén az itteni, jobbára ismeretlen könyvgyűjtemény egyszerre az érdeklődés középpontjába kerül majd. Végső érvként hozta fel a bibliográfia mellett, hogy a következő esztendőben, azaz 1934- ben, nemzetközi mezőgazdasági kongresszus lesz Budapesten. Ha addigra a könyv megjelenne, az „nemcsak mezőgazdasági műveltségünk régi nemességének volna tagadhatatlan,