Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
TAKÁCS IMRE: Gazdakongresszusok és gazdanagygyűlések a dualizmuskori Magyarországon
A nemzetközi agrárkongresszus hazai és külföldi résztvevői, akik között jelen volt a hivatalos német agrárpolitika képviselője: THIEL, az osztrák RUHLAND, nemkülönben a kaliforniai LUBIN is a római Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet későbbi alapítója, javaslataikkal helyesebb irányba igyekeztek vinni a közép-európai államok agrárpolitikáját. DARÁNYI miniszteren kívül gróf KÁROLYI Sándor és gróf DESSEWFFY Aurél álltak a szezvezőbizottság élén, de BEDŐ Albert földművelésügyi államtitkár, az erdészet fő hazai intézője szintén fáradozott a kongresszus sikeréért. Mind a résztvevők számát, mind a küldöttek közéleti és tudományos súlyát tekintve, e nemzetközi agrárkongresszusnak jelentősége minden addigi hasonló rendezvényét meghaladta, de képviseltette magát a kongresszuson az a tábor is, amely az agrárkövetelések jogossságát tagadva, azokat a zavartalan kapitalista fejlődés akadályozójának mondotta. A mobil tőke képviselői a gazdasági életben megnövekedett súlyuknak megfelelő közéleti befolyást követeltek maguknak, ez pedig a történelmi nagybirtokosság soraiban és különösen az anyagilag süllyedő középbirtokosok körében ellenérzést váltott ki. Az ellentétes felfogások a tárgyalások során konfrontálódtak. A kongresszus titkai tisztségét RODICZKY Jenő és a Mezőgazdasági Múzeum későbbi igazgatója, PAIKERT Alajos látta el. A budapesti nemzetközi agrárkongresszusig az a tévhit terjedt el, hogy a búza világviszonylatban alacsony ára túltermelés következménye. E felfogás tarthatatlanságának bizonyítását a kongresszus megrendezői az egyik fő feladatnak tekintették. Statisztikailag alátámasztott szakszerű előadásokban kimutatták, hogy a világ népességének fogyasztási szükségletét tekintve szó sem lehet kenyérmagvakban valóságos túltermelésről, csak az kelti ennek hamis látszatát, hogy az idegen földrészek számos népénél hiányzik az élelem megszerzéséhez szükséges vásárlóerő. Ebből következtetnek egyesek túltermelésre, holott csupán tőzsdei manipulációkkal előidézett „papiros- búzá"-ban mutatkozik túlkínálat, amit nemzetközi összefogással meg lehetne szüntetni.