Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

TAKÁCS IMRE: Gazdakongresszusok és gazdanagygyűlések a dualizmuskori Magyarországon

letet a törvényhatóság, a főfelügyeletet pedig a földművelésügyi miniszter gyakorolta. AII. országos gazdakongresszuson felismerték a szövetkezeti önsegély szocális jelentőségét, mindamellett a hazai szövetkezeti mozgalom csak az 1890-es években lendült fel. Ismét kimondották a külön földművelésügyi minisztérium létesítésének szükségességét is. Időszerű volt ennek hangsúlyozása, mert nem minden gazda volt e minisztérium agrárszempontból való fontosságának tudatában. Maga a székesfehérvári 1879. évi országos kiállítás nagybirtokos elnöke, gróf ZICHY Jenő is ellenezte egy külön földművelésügyi miniszteri tárca létesítését, mert szerinte annak léte hátrányos helyzetbe hozná az ipart.

2 A kongresszuson résztvetők többsége mégis egy külön földművelésügyi minisztérium létrehozása mellet foglalt állást, de a megvalósításra még tíz évig várni kellett. Foglalkozott a II. országos gazdakongresszus azzal a kérdéssel is, hogy miként kellene a túlnyomó búzatermesztésről más, hasznosabb termelésre áttérni.

3 Ebben úgy határozott, hogy a saját érdekében is legyen minden magyar gazda kötelessége, hogy jobban karolja fel a sok községi és közbirtokossági közlegelő felszántása következtében hanyatló állattenyésztést, fordítsák a gazdák üzemi területüknek legalább harmadát takarmánytermesztésre ideértve a kaszálókat, a szálas, a gyökér és a gumós takarmánynövények termesztését, valamint a természetes és a mesterséges legelőket. Behatóbban foglalkoztak ezen a kongresszuson az érdekképviselet kérdésével, mint az 1969. évi első alkalommal, mert látták, hogy a szabadtársulás alapján álló gazdasági egyesületek laza talaján nemigen lehet olyan intézményrendszert felépíteni, amely a közgazdasági életben a mezőgazdasági érdekek képviselete legyen. Azok viszonya rendezetlen volt mind a kormányhoz, mind a helyi közigazgatáshoz, és hiányzott az egyesületi jognak törvény útján való szabályozása is. Csak egyes belügymiszteri rendeletek és a gyakorlat írták elő az egyesületi működés szabályait. így szerepelt a kongresszus napirendjén a gazdasági egyesületi jogállás törvényhozási rendezésének az ügye is. A kormányzat az 1868:VI. tc. alapján szervezett kereskedelmi és iparkamarákhoz hasonló, kötelezően megalakítandó, önmegadóztatású mezőgazdasági érdekképviseleti szervezeteket kívánt létrehozni, de a gazdasági egyesületek, féltve autonómiájukat, a megoldásnak ezt a módját nem helyeselték. Az előzetes elgondolás ellenére nem szerepelt viszont a II. orrszágos gazdakongresszus napirendjén a kisbirtokosok hitelügyének kérdése. Pedig a képviselőházban ismételten szóba hozták, hogy ennek az igénynek a kielégítése országos érdek, hiszen a kisbirtokos osztály az ország lakosságának harmada, amely a megművelt föld 45 %2 Jellemző volt az is, hogy amikor KEMÉNY Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztertől többen azt kívánták, hogy emeltesse fel a mezőgazdaság különféle ágainak előmozdítására előirányzott költségvetési hitelt, ő azt válaszolta, hogy a felemelt összeget nem tudná elkölteni (GAÁL J. 1930.140. p.) 3 A magyar búza árát a bécsi gabonakereskedők olykor üzleti megfontolásból a világpiaci áralakuláson túl is leszorították.