Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

FÜLÖP ÉVA MÁRIA: A Tihanyi Bencés Apátság uradalmának gazdasági kapcsolatai (1845-1945)

(A tóközi gazdasághoz Tóközpuszta, valamint az apátság Balatonzamárdin és Balatonendréden lévő birtokrészei tartoztak.) Az egyesített gazdaság része lett ezenkívül Aszófő és Balatonszőlős is. Az 1942. év végén az egyesített gazdaságok összterülete 1328 kh 114 ö-öl volt, s a saját kezelésben tartott és a bérbe adott területek aránya a művelési ágakon belül a következő százalékos megoszlást mutatta:

34 szántó kert rét szőlő legelő erdő nádas földadó alá nem eső terület E százalékos megoszlás - az eddig elmondottakkal összhangban - tükre a rend gazdálkodása elsődleges céljának: a rendi intézmények fenntartása, ellátása, lehetőleg saját erőforrásokból. Végül emeljünk ki az 1941/42. gazdasági év főszámvevői jelentéséből egy eddig nem érintett, bár kétségkívül nem az alapvető gazdálkodási ágak közé tartozó területet. A jelentés beszámol arról, hogy a Tihanyi Apátság somogyi gazdaságai közül Jabán méhészetet is tartottak fenn. Az öt bencés apátság birtokain összesen hét gazdaság foglalkozott méhtenyésztéssel, mivel a rend székházainak mézszükségletét saját termelésből látták el. A legnagyobb méhészet a jabai volt, 100-200 körüli méhcsaláddal.

35 Ez a viszonylag jelentéktelen gazdasági súlyú, de a bencés uradalmak szempontjából nagyon is jellemző adat szintén mutatja, hogy a Tihanyi Apátság gazdasági kapcsolatainál a „külső" irányultság mellett legalább olyan fontos volt a rendi gazdaságok egymás közötti gazdasági összeköttetése. Ez egyrészt az erősen centralizált rendi szervezetből, másrészt, amint azt a Tihanyi Apátság saját és bérletbe adott javai aránya vizsgálatánál megfogalmaztuk, a fő gazdasági célként kezelt törekvésből, azaz a rendi intézmények lehetőleg belső erőforrásokra támaszkodó fenntartásából, működtetéséből eredt. Az öt apátság birtokai ennek alárendelten, a központi gazdasági szervek irányításával egységbe fogva működtek. A helyi birtokigazgatási szervek a rendi nagykáptalanokon hozott gazdasági határozatok, illetve főapáti rendeletek útmutatása alapján tevékenykedtek, számadásaikat a központi főszámvevőségnek juttatták el. Természetesen a döntéshozatalban - mindenkor a rend egészének gazdasági érdekeit tartva szem előtt - szerepet játszott a helyi viszonyokat legjobban 34 FÜLÖP É.M. (1985.) 88-90.p. 35 BFL GL Főszámvevői jelentés az 1941/42. gazdasági évre 98.19 % saját 96,67 % saját 100,00 % saját 100,00 % saját 62,77 % saját 94,90 % saját 100,00 % saját 67.20 % saját kezelésben kezelésben kezelésben kezelésben kezelésben kezelésben kezelésben kezelésben 1,67 % bérben 3,32 % bérben 36,86 % bérben 5,09 % bérben 33,83 % bérben