Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

PÁLMÁNY BÉLA: A szécsényi uradalom kísérlete földművelési rendszere korszerűsítésére az 1830-1840-es években

A termékeny szántók lehetővé tették, hogy a kétnyomásos földek ugarként pihentetett és szántott felének egy részébe tavaszi vetésű terményeket vessenek: 36 kat.h. árpa és 34 1/8 kat.h. zab mellett 15 kat. holdba kukoricát ültettek és utóbbi kapásnövényből évi 200 p.m. termést nyertek. A puszták közül a Trázs (ma: Órhalom) melletti Drahi teljes szántóterületét (84 3/8 kat.h.) továbbá a Hollókő és Rimóc között fekvő, festői szépségű Bátka puszta szántóiból a 13 1/8 kat. holdas Csertelek dűlőt, valamint a (Kis)Bárkány közelében fekvő Zsúnyalmás kicsiny, 112/8 kat. holdas majorsági tábláit művelték kétnyomásos rendszerben. E földeken az egyedüli termény a rozs volt, a kiszámítható terméshozam pedig (Drahiban 3,8-szoros, Zsúnyalmáson 3,9- szeres, Bátka-Csertelken 6,2szeres lévén a vetőmag szokásos levonása után) jóval alacsonyabb lett, mint a termékeny szécsényi határban. Váltógazdasági rendszert Szécsényen kívül Farkasalmás (450 kat.h.), Bátka (72 kat.h.), valamint Zsúny (90 kat.h.) és Cserbérc (270 kath.) határában vezetett be JOCHMANN és utóda SORGE inspektor. A birtokfelmérés sajnos nem közli a vetésforgó évenkénti sorrendjét, azonban a korabeli szakirodalom, továbbá a keszthelyi Georgikon és több egykorú korszerűsített uradalom példái alapján ez elég biztosan rekonstruálható. Szécsény 141 kat. holdas nyolcszakaszos váltógazdasága l-l évben tiszta búzát és rozsot termett, l-l szakaszban takarmánynak kaszálható lendneket és borsót vetettek. A lednek kiváltképpen az istállózott tehenek számára szolgált kiváló pillangós takarmánynak. E növény termesztésének voltak hagyományai Szécsényben, mert 1820-tól 35-172 p.m. között szóródó mennyiségű lednekmagot vételeztek be az uradalom magtáraiba.

38 1833 és 1839 között az uradalomközpontban évente 32 p.m. ledneket vetettek be és 64 szekérnyi (egy „szekér", mint mértékegység 10 bécsi mázsát tett) zöldtakarmányt, valamint 116 1/2 p.m. lednekmagot nyertek, de a legfőbb termesztőhely az erdők irtásával kialakított zsúnyi és cserbérci váltógazdasági dűlőkben lett kijelölve, ahol egy szakaszban, 45 kat. holdon évi 210 szekér zöldtakarmányt kaszáltak le a juhok és ökrök számára. Szécsény vetésforgó további négy szakaszára a korabeli szokások és a mezőváros majorsági szántóföldi terményei 38 PÁLMÁNY B. 1973.527.p. A terméseredmények kiszámítása során a korabeli szokás szerint a bruttó hozamból levontuk a vetőmag mennyiségét. Az összeírok arató- és nyomtatórész címén az őszi gabonafélék 1/6-át, a tavaszi gabonafélék 1/5-ét vonták le, ez azonban nem érinti a korabeliek által kiszámított hozamokat. A szécsényi hozamok általában jobbak voltak, mint a Georgikonban, ahol pl. a tiszta búza 4,5-szőrös termést hozott. A Tata-gesztesi Eszterházy uradalomban is gyengébbek voltak a korszerűsítéssel bajlódó majorság hozamai: 1838 és 1841 között a tiszta búza csak 3,4-3,6-szoros, a rozs 3-3,5-4-szeres, az árpa 2,2- 2,62,8-szorosan fizette meg a vetőmagot. SZABAD GY. 1957.77.p. Ezzel szemben a nádor alcsúti gazdaságában 1841-ben a rozs 8-szoros, a zab 20-szoros, az árpa 20-szoros magot adott, a keveréktakarmány m.holdanként 24 bécsi mázsás termést hozott. TÖRÖK J. 1841. 6667.p. Berkiben és Bábonyban a rozs 7-szeres, az árpa 5-6-szoros, a zab 6- szoros, illetve 9-szeres, a borsó 16-szoros, a lencse 6-szoros maghozamot produkált. T. MÉREY K. 1966.335336.p.