Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

KURUCZ GYÖRGY: Az agrártechnikai megújítás programja Pethe Ferenc „Pallérozott mezei gazdaság" című művében

a vonatkozásban tehát NAGYVÁTHY összefoglaló műve, mint arra már korábban utaltunk, sokkal inkább igazodott az adott időszak hazai igényeihez, míg PETHE a „Pallérozott mezei gazdasággal" bizonyos értelemben légüres térben mozgott. Könyve a hiányosságok ellenére, s főleg a „harmadik darab" elnagyoltságát leszámítva mégis alapvetően továbblépést jelentett NAGYVÁTHY-hoz és MITTERPACHER-hez képest. A hazai mezőgazdaság termelési színvonalának javítása érdekében olyan gazdálkodási alternatívát körvonalazott, amilyen a kor viszonyai közepette a legkorszerűbbnek számító modell, az angol mezőgazdaság módszereit vette alapul. Természetesen műve inkább a jövő útját vetítette előre, hiszen annak megjelenésekor a hagyományos keretek termékeinek konjunktúrája nyomán időlegesen elhalványodtak a magyarországi késő-feudális rendszer válságjelei. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy PETHE ekkor még - legalábbis a „Nemzeti Gazda" programcikkeihez képest - szigetszerűen képzelte el a mezőgazdaság fejlődését. Külföldön is azt tapasztalta, hogy előbb egyes birtokok, birtoktípusok, majd tájegységek követik az új módszereket. Arra gondolt, hogy itthon is egyes birtokosok térnek át az új technikájúra, fognak majd bérmunkásokat alkalmazni robotosok helyett, még a vetésforgó is megoldható, ha rendezik a határt stb. Nem jött rá arra - itt vannak általában vett ökonómiai szemléletének korlátai -, hogy ilyen mintagazdaságok csak ráfizetéses módon működtethetők az adott feudális keretek között. Elsősorban azért, mert termékeik olcsó konkurenciára számíthatnak a külterjes viszonyok közepette. Ezen a gondolati-szakírói fejlődési folyamaton azonban az „ész cseleként" végig kellett menni, s ebben rejlik PETHE történelmi érdeme. (Széchenyi is megpróbálkozik, hogy a szisztémán belül racionálisan gazdálkodjék.) A hazai tőkeszegénység folytán érthető, ha a nagy felismerés késik: pusztán a pénzhiánnyal nem lehet magyarázni, miért nincsenek szigetszerű, s lassan kontinenssé növekvő modern gazdaságok. Feltehetően ez is szerepet játszott abban, hogy összefoglaló munkájából hiányzott a feudális keretek egészét érintő átalakítás gondolata. A „Pallérozott mezei gazdaság" ugyanakkor rendkívüli előrelépésének számított, mivel PETHE, az első magyar nyelvű mezőgazdasági szaklapban megjelent igencsak felületes írásaihoz képest, már rendszerezett módon foglalkozott az agrártermelés gyakorlati kérdéseivel. Mindemellett bírálataiból, megjegyzéseiből, az angol és a magyar viszonyok esetenkénti összehasonlításából kitűnik az is, hogy egyre inkább meglátta a fejlett kapitalista mezőgazdasági viszonyok kulcsfontosságú összetevőit is. Némelykor túllépve az agrotechnikai kérdéseken, jelzésszerűen már felvillantotta a tőke - munkaerő - piac stimuláló hatását.