Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

KURUCZ GYÖRGY: Az agrártechnikai megújítás programja Pethe Ferenc „Pallérozott mezei gazdaság" című művében

eredménnyel kecsegtetett. Az előbbinél az első szakaszba bükkönyt, lencsét és borsóféléket ajánlott. A második szakaszba vörösherét. A harmadik szakaszt egy évig vörösherekaszállónak hagyta meg, míg a negyedik szakaszba szintén vörösherét vettetett, s ezt hízómarhalegelő gyanánt hasznosította. Az ötödik szkaszban tartotta csak meg a hazai kenyérgabonafélék közül az őszi búzát. A tíz szakaszos rendszerben már négy vörösheretáblát iktatott az őszi búza, árpa és a rozs közé, amelyekhez a zabot is hozzávette.

57 Másutt, főleg Magyarország alsóbb megyéiben, ha kellő számú munkáskezet lehetett is a növényvédelemben alkalmazni, különösen célravezetőnek találta volna a kapásnövények nagyobb szerephez juttatását. Elsősorban a kukoricát, krumplit és répát ajánlotta, de ha a természeti adottságok kedveztek, a káposzta és a bab szántóföldi termesztését javasolta. A köles sem maradhatott ki a termesztett növények sorából, hiszen ez idő tájt igen kedvelt tápláléknak számított Magyarországon, bár PETHE inkább az előbbi növényeket részesítette előnyben, s csak kiegészítő szerepet szánt neki. A megfelelő ipari háttér, illetve munkaigényességük miatt a len és a kender nagybani termesztésétől kénytelen volt eltekinteni, de a két fontos növény, amelyek Kelet-Angliában vagy Németalföldön felettébb jövedelmezőnek bizonyultak, a korszerű „pallérozott" forgórendszeréből nem hiányozhatott.

58 Volt viszont egy olyan növény, amely a borsóhoz és a babhoz hasonlóan szántóföldi körülmények között, mind Angliában, mind pedig nálunk igen hasznosnak számított.

59 A repce állati takarmányként, illetve a belőle sajtolt olaj révén a mai napig nélkülözhetetlen. PETHE saját gazdálkodási gyakorlatára utalva szemléltető módon megjegyzi, hogy „ami engem illet, nekem a repce nem utóbb való a búzánál."

60 A szálastakarmányok sorában különleges figyelmet szentelt a lucernának. A zordabb hazai teleket és a száraz nyarakat jól tűrő növényt, amely egyúttal szerves tápanyagokkal jelentősen gazdagítja a talajt, mind a téli takarmány-szükséglet, mind pedig a nyári zöldtakarmányozás szempontjából elengedhetetlennek tartotta. Soros vagy „parasztos" (szórt) vetésének próbájakor úgy tapasztalta, hogy az utóbbi vetési mód nálunk sokkal célravezetőbb, míg az eleve jobb eszköz- és munkaerőellátottságú angliai gazdaságok az előbbi gyakorlatot követték.

61 „A parasztosan vetett lucernából, szorgalmatos, de sokkal könnyebb mívelés által szintúgy jó hasznot hajt magának egy ehhoz értő mezei gazda, mint amabból. Akárki mit beszél, én arra nem hallgathatok; mert amit magam minden esztendőben, most is, ma is haszonnal tapasztalok, azt nem magyarázhatom vissza felé, s az ehhez alkalmatosabb magyar állapothoz nem szabhatok ánglus portékát még most, míg csak ennyien vagyunk, s nyá57 PETHE F. 1805.364-365.p. 58 PETHE F. 1805.372.p., YOUNG, A 1794.145.p. 59 BAILEY, J.-CULLEY, G. 1805.108.p. 60 PETHE F. 1805.355.p. 61 PETHE F. 1805.382-383., 755-767.p.