Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
OROSZI SÁNDOR: Erdősítések a Delibláti-puszta homokján
könnyen érthető okoknál fogva okvetetlenül tudomást kell szereznünk; gyakorlati szempontból pedig azért, mert a delibláti homok beerdősítése körül még számos nyílt kérdés vár feleletre...'* 67 Ezek a „nyílt kérdések" (melyek közül a legfontosabbra, a beerdősítetlen homokbuckatetők „hiányzó" fafajaira már utaltunk) jórészt megválaszolatlanok maradtak 1918 végéig is. Mégis, ha leltárt készítünk a delibláti tapasztalatokról, amellyel az ottani erdőmérnökök, erdészek személyesen és a szakirodalom útján szolgálták még a két világháború közötti alföldfásítás munkáját is, a következő eredményeket említhetjük meg: • Az erdőtelepítési munkáknak, homokkötéseknek mindenhol elengedhetetlen feltétele a mezőgazdasági használat (főleg a legeltetés) megfelelő korlátozása. • Nem vezethetnek célra sem a nagy területek körülfásítási kísérletei (hiszen a homokot nem állítják meg), sem a sematikusan, a terület tagoltságát figyelembe nem vevő hálózatos és más fásítások. • A homokterület vízgazdálkodási, talajtani és egyéb viszonyai olykor kis területen is változnak, s ezt a telepítéseknél mikroklimatikus hatásokként nem lehet figyelmen kívül hagyni. • A homokkötést, fásítást célszerű a jobb területeken (kedvező vízgazdálkodási helyzetű, jó kitettségű helyeken) kezdeni. • Kisebb-nagyobb területek megvédése egyszerű, a szélirányra merőleges fapászta létesítésével nem lehetséges, csak a teljes befásítás, illetve a sűrű pászták védhetik meg a területet. • A fafajok megválasztását egy évszázad tapasztalatai segíthetik, de még ezek után is sokáig maradhatnak olyan területek, amelyekre - a kitettség, vízgazdálkodás stb. miatt - nem találnak megfelelő fafajt. • Kerülni kell az alacsony hektáronkénti tőszámot, ugyanakkor az akácnál (és fenyőnél) is elengedhetetlen a nyesés és a nevelővágások rendszeres, időbeni elvégzése. • A mezőgazdasági és erdőgazdasági érdekek még azonos tulajdonos - jelen esetben a kincstár - esetén is ütközhetnek. Ezek feloldása csakis a körülmények, személyi és szolgálati érdekek messzemenő figyelembevételével lehetséges. A delibláti tapasztalatokat AJTAY Jenő, MODLA János és mások személyesen is igyekeztek hasznosítani. AJTAY Jenő az Országos Erdészeti Egyesületben még 1931-ben is előadást tartott erről a kérdésről. 68 Nem szorosan vett alföldfásítási, hanem inkább, erdőgazdaságpolitikai tanulságai is voltak Deliblátnak. Nevezetesen: A házikezelést, amely ugyan nemcsak mindenütt a kor legkorszerűbb kitermelési módjának bizonyult, nem kell ott erőltetni, ahol a helyi körülmények mást diktálnak. 67 OL. K-184.850.59/1913.28.512. (74.902) 1912. 68 Lásd: AJTAY J. 1931.
