Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)
OROSZI SÁNDOR: Erdősítések a Delibláti-puszta homokján
azt a nézetet, hogy a növényzet a környező domb- és hegyvidékekről fokozatosan népesítette be a homokpusztát, 11 amely mint természetes növényterjeszkedés, újratelepülésnek nevezhető. Fenntartva természetesen azt is, hogy a terület egy részén soha nem tudott megtelepedni természetes úton a növényzet, mindig maradtak futóhomokos részek is. 12 Mindenesetre a törökkori romlás, majd az újratelepülés során jelentkező túlzott mértékű erdőkihasználás és legeltetés (szláv, román új telepesek) a természetes növénytakaró nagy pusztulásához vezetett. 13 A fák közül a boróka és a nyárfélék, továbbá az ezüsthárs őshonos. (Az utóbbinak egyik társulását még 1953-ban is „természethez közelállónak" írták le. 14 ) A Deliblát-környéki flóra kutatása a XIX. század elején kezdődött, 15 és a legújabb időkben is eddig ismeretlen megfigyeléseket hoz. 16 Az általunk vizsgált időszakban, tehát 1918-ig, a legteljesebb florisztikai összefoglalást - a Délmagyarországi Természettudományi Társulat megbízása alapján 17 - WAGNER János készítette el. Művében 978 növény ottani előfordulását írta le. 18 Erdőtelepítés, erdőművelés A Delibláti-homokpusztán a legelső és legfontosabb tevékenység az erdőtelepítéssel végzett homokkötés volt. A számszerű eredmények, a munka költségei a táblázatban láthatók, itt csak az erdősítési célkitűzéseket és a legfontosabb módszereket, fafajokat és a hozzájuk kapcsolódó elméleti meggondolásokat vázoljuk fel. BACHOFEN Ferenc erdőigazgató (1809-1844) működési idejében 19 legelőször azt gondolták, hogy elegendő a homokvidéket fával, fapásztával körülültetni, és ezzel megakadályozzák a környező mezőgazdasági területek homokkal való elborítását. 20 11 BORBÁS V. 1884.167.p. és WAGNER J. 1914.236- 237.p. 12 MÁTYUSJ.1890.3.p. 13 AJTAY J. 1902.26-27.p. és A gerebenes-delibláti... 1913. 14 HORVÁT, J. - GLAVAC, V. - ELLENBERG, H. 1974. 291.p. Megjegyzendő, hogy az ezüsthársat már az 1890-es évektől nem vágták, hanem védelem alá helyezték. (BERNÁTSKYJ. 1910.106.p.) 15 Lásd pl.: ROCHEL, A 1820., uő. 1828. és uő. 1838., BERNÁTSKY J. 1902., uő. 1904, uő. 1910. és uő. 1914., WAGNER J. 1906. és uő. 1913. 16 Lásd pl.: a Deliblatski... 1969.73-144. oldalon lévő tanulmányokat. 17 OL. K-184.1143.59/1915.35.714. és a Természettudományi Füzetek 1907.105. és 189. oldalain lévő felhívásokat. 18 WAGNER J. 1914.242.p. 19 OL. K-184.59/1914.39.700/1914. alapján, továbbá MEGUSCHER, F. 1859.247.p., WESSELY J. 1873.237.p. és 242-243.p., MÁTYUS J. 1890.16- 20.p. és AJTAY J. 1914.26-27.p. BACHOFEN működéséről lásd: WESSELY, J. 1873.230-238. p. és 362-368. p., MÁTYUS J. 1890.6-9. p, AJTAY J. 1913.759. p. és uő. 1914.23-25. p. 20 MATTUSCH (MÁTYUS), J. 1870.4243.p. és uő. 1890.5.p.
