Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

CSOMA ZSIGMOND: Az archaikus faépítkezés emlékei a nyugat-magyarországi szőlőhegyeken

49. kép. „Lógó esztergá"-)ú zsúptetős pince ,yHerke"-ve\, a széna padláson tárolásához. Pösei szőlőhegy, Gyöngyösfalu (Vas m.). rás volt. 18. századi levéltári források is ezt említik, és az Őrséget leíró Nemes Népi Zakál György így írt a tetőfedő anyagokról és a tetőfedésről: ,,A' szegleteket kanczazsuppal fedik, á tetőt pedig agyagsárba kevert kankévékkel (: á mellyeknek fejét két felül á házra buktatják, és farkokat egymásra teritték :) igen helyessen és allandóssan meg ormozzák." A Balaton-felvidéki boronapincék tetőfedőanyaga a nád volt. Kutatási területünkön kétféle tetőzsúpolási eljárás terjedt el. A kévés és a 50. kép. Tetőszarufára, ragfára erősített „csendesítő", ék alakú fadarab a tetőlécek alatt. Miklósfa (Zala m.). 51. kép. Zsúpkévék felkötözése a tetőlécekre, csonkakontyos, nyílt tetőoromzatú pincekamránál, Kőszegszerdahely (Vas m.).