Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

CSOMA ZSIGMOND: Az archaikus faépítkezés emlékei a nyugat-magyarországi szőlőhegyeken

43. kép. Megroggyant ollószáras, szelemenes kontyolt tetőszerkezet, Zalacséb (Zala m.) szőlőhegyén 44. kép. Ollószáras, szelemenes, kontyolt tetőszerkezetű présházas pincekamra Kolom (Kulm, Burgenland) Untere Fängst nevű szőlőhegyén. A koszorúfára (amit a föld-kőépítkező területeken sárgerendának hívnak) állították az ollószárakat, amiket a szelemen kötött össze. A szelemen tartotta a szarufákat, amiket vagy közvetlenül a felső boronafalhoz erősítettek, vagy a koszorúfára támaszkodó a tető síkjával párhuzamosan futó gerendához rögzítettek. A szarufákon vagy ragfákon jutottak át merőleges irányba a tetőburkoló anyagot tartó fenyőlécek. A gerendák és a lécek rögzítésére hosszú, faragott faszegeket használtak. A hornyolás, fészkelés ritkán fordult elő a régi szőlőhegyi pincék tetőszerkezeténél.

14 A talpas, sövényfonatú falú pincéknél a tetőszerkezetet nem a boronafal, hanem a függőleges tartó, vázszerkezetet adó gerendák cipelték. Mivel itt a falmegoldás alkalmatlan súly tartására és a sövényfalhoz a tetőszerkezet elemeit sem lehet rögzíteni, ezért a tartóoszlop gerendákat keresztbe és hosszába boronafalszerűen egymásba illesztett gerendapárok rögzítik, amelyek hordozzák a tetőszerkezetet. Miklósfa (Zala m.) szőlőhegyén figyelhettem meg ezt a megoldást, amely lényegesen eltért a boronafalú pincékétől. Valószínű, a falszilárdság csekélysége miatt nem használják ki a tetőteret a sövényfonatú pincéknél, ennek megfelelően csonkakontyos és nyitott oromzatú tetőket sem találunk ezeken a vidékeken, nem 14 BARABÁS J.-GILYÉN N. 1979.33., 58., 59., NEMES NÉPI ZAKÁL GY. 1818.42-43.