Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

CSOMA ZSIGMOND: Az archaikus faépítkezés emlékei a nyugat-magyarországi szőlőhegyeken

ajtólap síkját. A csupán esztétikai igényű faszegek elhelyezése ezeknél az ajtóknál még nem volt divatos, mint a később megjelenő és sokszor öncélúan csak díszítő nagyfejű fémszegek beverésénél. A faszegeknek itt mindig összetartó funkciója volt elsődlegesen, még ha ez az ajtókeret faragott elemeivel kellemes benyomást is kelt, mint pl. a fuchsgrabeni szőlőhegy (Neustift b. Güssing) 1854-ben készült pincéjénél, ahol az évszámot a puha pelyvás agyagba ujjával írta be a pince készítője. A pinceajtók általában balról jobbra nyíltak, így a jobb alsó és felső sarkukban egy-egy facsapot, fatengelyt találunk, amit az utolsó bárdolt ajtólaprészből faragtak ki. Mivel ez a rész volt leginkább a használatnak kitéve, és a keretmerevítő geren25. kép. Ajtószárfákat összetartó pinceajtó szemöldökfa, Zalacséb (Zala m.) szőlőhegyén. 26. kép. 27. kép. Meszelt ajtókeretű, kikopott küszöbfájú Félkör alakban kikopott küszöbfa pinceajtó Szentkút egyik 18. századi Kőszegszerdahely (Vas m.) szőlőhegyén, pincéjénél (Heiligenbrunn, Burgenland).