Pintér János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1988-1989 (Budapest, 1990)

CSOMA ZSIGMOND: Az archaikus faépítkezés emlékei a nyugat-magyarországi szőlőhegyeken

21. kép. Talpas, favázas, fonottfalú, 29. számú pince, facsapokkal rögzített saroktámasztékai, átkötői Miklósfa (Zala m.) szőlőhegyén. 22. kép. Makkos, kölykes fazár Nagymizdó (Vas m.) szőlőhegyén. tívumokkal díszített fazárat egy a nagymizdói szőlőhegyen megörökített példánnyal szemléltetem.

11 A szőlőhegyi pincék nyílászáróiról kevés, szinte semmi részletes adatot nem nyújtanak a levéltári források. Az inventáriumok, összeírások, testamentumok csak az értékkel bíró ingatlanokat említik összefoglalóan és az eladható ingóságokat. A beleznai (Somogy m.) uradalmi szőlő pincéjének 1779-ben kelt inventáriuma szerencsére valamivel többet említ az itteni nyílászárókról, „...fenyő fa vass pléhes, és hosszú vass pántos sarkokra való ajtó rajta, és egy kis vas keresztes ablak a falán. Ehez vagyon egy kamra forma pince fenyőfa dupla ajtóval vas pléhre, és vass sarkokra, ujfenyőfa deszka pallással pallásolva,..." Itt már a fenyőfának, mint építőanyagnak az előretörése mutatkozik a keményfa fajok kárára. A boronafalú pincék túlnyomó többségénél az ajtókeret és a nyitható- csukható ajtó keményfából készült. Az ajtókeret alul a talpgerendán nyugvó küszöbfából állt, amelyet jobbrólbalról egy-egy ajtószárfa fogott közre. Az ajtószárfák a boronafalnak feszültek, amit a küszöb szélességével azonos, faragott szemöldökfa biztosított. A szemöldökfa fe11 BARABÁS-GILYÉN N. 1979.43., 44., VISKIK 1931.41-55., AUMÜLLER St. 1971-72. 279-306. DORNYAI B. 1939.42/2 B rajz, és 52., A kenései 1733-as boronapince fazárára vö: VAJKAIA 1956.62-63., Fr. SIMON 1971.33., Fr. SIMON 1981.73., EBNER S. 1931. 103., 12.ábra., GÖNCZI F. 1914.579.,6.,7.,8.,9.,10.ábra, ll.,12., 13.,14.,15.,16.ábra. VISKI K Veszprém megyéből nem ismert makkos, kölykes fazárat, pedig ott is megtalálható volt, vö: CSOMA ZS. 1986.204. (22.,23.kép)